Végre, eljött a nap, amit annyira vártam.

Előző héten megneszeltem, hogy nyitva van Kakucs. Atti iziben ki is ment örömködni, megtudakolta, mi-merre, lehet-e vinni kísérőt, stb. Kinéztük a szerdát a pályanaptárban, összetrombitáltam a baráti-haveri kört, úgyhogy a 8-as kapunyitás már ott talált minket a pályán. Atti hozta az új szerzeményét, az RR-t, volt még egy sarokban talált F2-es CBR, egy R6, meg az én kis CB-m. Gyorsan beöltöztünk, aztán megkezdtük (megkezdtem) a  lábujjhegyezést. A pályán még akadtak nedves foltok egy-egy sarokban, senki nem most akarta megdönteni az egyéni pályacsúcsát. Lejöttem egy 10 kör után, aztán Tomit gyorsan felküldtem, hogy próbálja ki. Nagyon kíváncsi voltam, másnak is annyira tetszik-e, mint nekem. Kiálltam nézni, az első körökben szépen nyugiban körözött, aztán adott neki rendesen. Mikor lejött, annyit mondott:

- Komám, akkor most építünk egy ilyet nekem is!!

  Hibátlan idő volt, egyenletesen felhős, kicsit szeles, de nem hideg, nem meleg. Atti nagyon hamar összekopott a Cibberével, szép tempót ment vel,  az idomos motorok amúgy is gyorsnak néznek ki állva is :D

. Még a tavasz folyamán hallgattam egy rádióműsort egy fiatal bsbk versenyzővel, Ryan Vickerssel. Ő a krossz felől ment a gyorsaságiba, cb500-zal kezdte, és egyből második is lett év végén az angol bajnokságban. Ott átlag 70 (hetven) induló van egy futamon, sokszor csoportbontással, mert a rövidebb pályákon nem férnek el.  Elmondta, imádta a CB-t, mert igazi funbikei. Nagyon egyszerű, semmit nem tudsz változtatni, akárhova mész, a motorod ugyanaz. Nem kavarodsz bele a beállításokba. Neked kell kitalálni, mit tegyél, hogy lehetsz gyorsabb. Elég nehéz , hogy stabilan feküdjön a kanyarokban. Szóval hatalmas buli, próbálja ki mindenki. Jótanácsként még azzal zárta a kérdéskört: „and do the laps, the laps, the laps”  vagyis körözz, amennyit csak tudsz, a tempó majd megjön.  Ezt próbáltam megfogadni, nem leszivatni minden erőmet,  hanem okosan beosztva, kb hasonló tempós meneteket nyomatva. Figyelni a testhelyzetre, hova nézek, mennyire ülök ki.  Az idei fő cél az előzés kifejlesztése lesz. Ha egy mód van rá, a pályán csak kívülről előzök. Ha el találnám sokallni, akkor szépen kicsúszok, nem viszek magammal senkit. Emiatt sokszor körökig várok a tiszta helyzetre, ahelyett, hogy mint gyakorlott pesti sofőr, bepajszerolnám magam a nem létező helyre is. Na, az kiderült, hogy mások sokkal bátrabban húznak be az előzendők mellé, és mégsem tűnnek agresszívnak, vagy „beijesztősnek”.

No, legyen még kép :)

Közben folyamatosan érkeztek a motorok, kisbuszok, utánfutók, 11-re úgy megteltünk, mint a déli busz. Szerencsére addigra fáradtunk is annyira, hogy ne akarjunk egyfolytában menni, mert akkora motorvonatok alakultak ki, hogy egy értelmezhető kört nem lehetett menni, mert egyfolytában utolértél valakit vagy inkább valakiket. Egy kolléga volt kint hétvégén azóta a hétvégén, azt mondta, csoportbontás volt. Nem csodálkozom, jobb lesz az úgy. Váltogattuk a CB-t, nem volt ideje kihűlni, a gumi is finom meleg maradt. Atti volt olyan úr kölcsönadta az új gopro 360 kameráját, sőt utána még meg is vágta, Erik meg összerakta a drónos felvételeivel.

Szerintem nagyon páva lett, respekt nekik!

Lássuk akkor Tomit, amint levadássza a superbike-ok nagy többségét.

Jól keni neki, mi? Közben Erik is ment vele, aki a 2 méter feletti magassága ellenére is kényelmesnek találta.

Az SBS dual carbon betét szimpatikus lett, jól vizsgázott. Az első rugó is szépen teszi a dolgát, nem bólint akkorákat, mint ezelőtt, habár lehetne még keményíteni a csillapításon. Az angol népek kivétel nélkül 20w-s olajjal mennek, lehet, hogy teszek egy próbát, nem tart semmiből kifűzni az elejét. Előbb megvárom, hogy megérkezzenek az új rugóstagok, aztán majd akkor meglátom, hogy mit művelnek együtt. 

A télen szerzett szerkót nem is mutattam. Az exoskeletonos Büse csizma állati kényelmes:

Az év vétele ez a haverom által aukción vett készletből származó Alpinestars sp2 kesztyű. 3000 forintért

Ja, és elkopott a shoxos térdkoptató 4 szezon után. De volt mér tartalék :)

Mi lehúztuk a rolót 1-kor, a többiek még maradtak délutánig.

Nagyon fincsi nap volt, mindenki talpon maradt közülünk,  végeredményként 3 napig tejbe tökként vigyorgás és rettenetes izomláz jutott osztályrészünkül :D