Az idei év eddig pálya szempontból nem olyan nagyon kényeztett, vagy az eső esett, vagy zárva volt a pálya a motorosoknak , vagy szimplán én nem értem rá munkaügyekből kifolyólag. Ami sikerült, az 2, azaz kettő fél napos Kakucsring volt.  A másodikon már egész sok morzsányi bátorságot söprögettem össze , már már ki tudtam jelenteni:  bízom ezekben a Sportsmart TT-kben. A második egy hirtelen kitaláltam alkalom volt, de nagyon jó hangulatú nap lett. Egyedül indultam ki, de találkoztam rég látott ismerősökkel, megismerkedtem pár jó arccal, finom meleg volt, és mérsékelt forgalom. Nagy rekorddöntés nem volt, viszont sokat gyakoroltam, hogy kell előzni. Ahogy Laki javasolta, finoman, de határozottan be a másik mellé, és elenged. Ha meg nem, akkor a következőre. Ezen kívül be tudtam menni 0:50 alá óramutató szerint is, sőt, lassan azt kell mondani, kedvelem azt az irányt is. A pályán szerzett egyetlen eddigi esésem abban az irányban sikerült elkövetnem, mindig volt egy kis zabszem a seggemben miatta. Most már csak "abban" a kanyarban szorongok kicsikét, főleg mert az jobbos, én meg valamért balra szeretek/tudok jobban fordulni. Ki kéne próbálnom a NASCAR-t....

Legyen kép is :)

 Cimbikéimmel sakkoztunk az időpontokkal, senkinek semmi nem volt jó. Aztán én kimatekoztam, hogy csak be tudnék nevezni egy Euroringre. 2 éve húzom, hogy kivigyem a CB-t. Régen sokat jártam, ott már van rendes tempó, féktáv, szép hosszú utazós ívek. És valami újdonság is :váltószteppelés. A Bandittal úgy mentem, hogy amíg bemelegedtem, 3-ban. Aztán amikor már megvolt a magabiztosság, akkor 2-ben. Az is elég volt 170-ig :)  Nagyon kíváncsi is voltam, mit mutat a CB "érzésre".  Szóval így alakult, hogy a reggel 9 kint talált az Eringen.

Nagyon nem túloztam el a készülést, fél óra alatt összehajigáltam a kötelezőket (ruházat, nyomásmérő, pumpa, szerszamkészlet, lábtartok, karok, adatrögzítők). Mi sem jellemzi jobban, mióta nem voltam kint, hogy mekkora kerek szemet vágtam arra, amikor azt kérdezték, melyik csoportban szeretnék menni. Korábban csak odamentél, aztán húztad, ahogy merted, akkor, amikor akartad. Kellő alázatot tanúsítva a kezdőre húztam be az X-et, hamar lemálháztunk, ellenőriztem a guminyomást (1.9 elöl  1.8 hátul hidegen, egyelőre).  Időm még volt, elnézegettem a gyorsakat, aztán jött a mi 20 percünk. Elsőre két körben a szokásos óvatossággal indultam neki. Az feltűnt, hogy a keskenyke gumik miatt mennyire alig kell benönteni a melegítős tempóhoz. Tetszett hogy, kell váltogatni nem is keveset, a CB ultrafinom váltója pedig imádja, hogy kuplung nélkül pöcögtesd bele a fokozatokat felfele. A célegyenesben még mindig megvolt hol kell fékezni. Egy 250 kilós motorral, 170-ről. Most az első menet végén ott tartottam, hogy ott még váltok egy negyediket, és még 8000-ig leforog féktáv előtt. 

Örültem, mert ugyan mocskos meleg volt, de a 20 perces meneteket lazán, koncentráció vesztés nélkül végig bírtam. Még 3 menetet tudtam menni, egyre gyorsabban, egyre később fékezve, egyre nagyobb tempóval utazva  a hosszú íveken. A sikán utáni részen már tudtam ficánkolós fenékkel féktávot venni, ilyet sem csináltam még sosem.  És a különdíj a végén, 1:29.69-et regisztrált a Race Chrono. Az eddigi legjobb időm ott 1:35 volt. Madarat lehetett volna fogatni velem, a foglalkozás maximálisan elérte célját. 

Amit viszont meglepődve konstatáltam: a gumikon még mindig ott figyel hátul a csík a szélén. Kb 2mm, de határozottan látszik. Most vagy túl nagy nyomással megyek még mindig, vagy az van, hogy nem borítom be eléggé. Legközelebb kiderül. 

Addig hallgassuk a hangját a rettegős féktávon: