Nem hagyom, hogy a blog teljesen bemohásodjon, jöjjön most egy kis téli összefoglaló. Lelkes téli motorozó vagyok, de hát ismerjük el, pályázni az ilyenkor legfeljebb nagyon mediterrán vidékeken lehet, meg pitbike-kal fedett-fűtött gokartpályán.  Nyár végére összejött végre egy csoportos Eringezés. barátaim kimentek egész napra, én csak a felet vállaltam be. Nem vagyok ironman, fullba tolva a kretént így is alig tudok mozogni egy fél nap végére, másrészt így szabi nélkül megúsztam.

Tomi  a délelőtt folyamán ráébredt, hogy csak feljebb kéne fúrnia a lábtartót, mert az elsőre kiagyalt pozícióban leér neki. Már szép rutinosan körözgetett, mikor becsatlakoztam. A szokásos szégyenlős tempóban kezdtem neki, kb 2 kör után meg is előzött, aztán meg csak távolodott. Második felmenetre már összébb koptunk, szépen vonatoztunk egymás mögött, jókat előzgetve, Zoli is ránk ragadt a CBR-rel. Remekül szórakoztunk, folyt az adrenalin a fülünkön is, utána meg a pihenőben csak vihorászni tudtunk.  Idő alapján lassan beférnénk a gyors csoportba is, de nem kell azt erőltetni, mert ott az igazán gyorsak úgy előznek meg, hogy a motorja színét sem tudod megállapítani. A harmadik menetben ismét hasznát vettem a szerény terepmotoros tapasztalataimnak. Egy 600 RR-t készültem megelőzni már 2 kör óta. Kanyarokban bántóan lassú volt, az egyenesekben pedig igen bátor. Kinéztem, hogy a célrarában fogok lendületből ráelőzni, külső íven, utána ha mégis vissza találna előzni az egyenesben, kifékezem a végén. Célrarában 2-ben térd lent, apextől húztam a csutkagázt, egyenesítem fel, erre a kolléga addigi szokásait sutba dobva nem fordul szűken, hanem kiengedi szélesen. Nem baj én ugyan el nem veszem, elférek így is. Aztán csak jött egyre kijjebb, én meg elkezdtem nézni a rázókő előtti terelőbóját, hogy majd annál megyek el mellette. Annyira néztem, hogy

kiütöttem telibe :)

aztán kiugrattam kb 80-nal a rázókövön keresztül a fűre, úgy, hogy az első kerekem ért le először. Tudtam, nincs esélyem sem dinamikusan irányt váltani, sem megállni, úgyhogy gáz rá, súlypont hátra és szépen mentem a füvön, majd alkalmas helyen visszaavászkodtam a pályára. Valamiért nem csináltam össze magam, a következő 3 kanyarig hagytam időt, hogy gumi ledobálja magáról, amit esetleg nem odaillőnek talál, aztán a következő körben csak kifékeztem az RR-t :D

Mire leértem, Tomi már röhögve mesélte a többieknek hogy nem bírom terepezés nélkül :D  Nagyon nagyon tartalmas nap lett, simán írnám fel az ilyen alkalmakat antidepresszáns helyett mindenkinek.

És olyan történt, amit nem vártam:  1:27.76 -ot mentem :D  

Aztán volt egy Kakucsozás, ami azért lett emlékezetes, mert gyerkőcöt is felvittem. Én mentem Tomiéval, gyerkőc az enyémmel, közben meg mondtam neki az okosságokat mögüle a sisaktelefonban. Ügyi volt, 1 perceket stabilan mentünk :D . Az aznapi nap azért is volt egy jelentős, mert végre tudtam menni pályán egy régi szerelemmel, egy szívlámpás gixerrrel .

Van az a mondás, hogy never meet your heroes, ez  a kapcsolat is így kezdődött. Gizike nem annyira akart fordulni. Tudtam, hogy a kellemes tőgymeleg Supercorsák fognak, mint a kék festék, de egyszerűen zavart, hogy izomból kell befordítani, aztán meg beesik. Elemezgetni kezdtem magamban, mi nem tetszik, észrevettem, túl hirtelen rugózik ki az eleje fektáv után, az zavar legjobban. Adtunk neki pár kör reboundot, egyből sokkal jobb lett, a beesési hajlama is teljesen megszűnt. Sokat elmond, mennyire nem bíztam benne még így sem, hogy a saját motorommal a gazdája elég sokat vert rám minden körben.

Volt még két emlékezetes megmozdulás az ősszel. Egy régi ismerős rám írt, hogy látta a blogot, és épít épp egy CB-t, már menetkészre van alakítva. Itt hosszú, élvezetes levelezés vette kezdetét, aminek az lett a vége, hogy akkor szerdán kimegy Kakucsra egész nap, én max délután tudok egy 2 órát a végére. Nyomtam az ipart böcsülettel egész nap, közben kacsintgattam a tréleren feszítő CB-re, direkt úgy is álltam be, hogy csak behuppanok és gooo. 1 perccel indulás előtt megcsörren a telefon, hú, hú sürgős a helyzet. 5 perc alatt elhárítom. Kifele menet még egy kérdés, újabb 5 perc. Be a kocsiba, megvan mindenem, bekattintottam a VLC-n az egyik német podcastot, hogy elűzzem az M0 kegyetlen monotóniáját. Kiérek, töltöm a regisztrációt…..HOL A HASITASIM?????  Végigpörgettem mindent, és meg is lett fejben,  hogy épp egy fegyveres őrséggel vigyázott objektumbn van, magyarul az irodaszékem támláján lóg. Top Tipp: Ne menj pályanapra egy fillér nélkül, úgy, hogy csak reméled, az egyetlen ismerősöd, akit amúgy még sosem láttál, ott van és majd tuti ad kölcsön lóvét :DDDDD Szerencsére az üzemeltetők a legnagyobb mértékig korrektek voltak, hagytak utalni, az  meg ment telefonról.  Ismerősöm már a depóban várt, tövig kopott lábtartókkal, karcos kipufogóval meg sztenderrel. Úgy, hogy életében először volt pályán, meg a motorral is még csak ismerkedtek. Amíg valaki nem próbálja, nem hiszi el, hogy egy utcai túramotor határait nagyon nagyon hamar elérni pályán, ha meg van rajta rendes gumi, akkor rettentően hamar :D

Kaptam volna fel a sisakom, de valahogy szorosabbnak tűnt, mint amúgy. Ó igen, elhoztam a Feleségemét, ami két mérettel kisebb csak szerencsére a gyerekek annyira kitágították a nyáron, hogy fel tudtam pajszerolni a fejemre. Nem pont a komfort szó jutott eszembe akkor, de hát olyan kalappal lengetünk, amilyenünk van.  Felmentünk pár menetet, a kolléga nagyon szépen ment előttem, csak hát minden egyes kanyarban ment a síkköszörű. Rábeszéltem, hogy menjen az enyémmel is, legalább tudja, majd mekkora ülésidomot rendeljen, kényelemes-e az a magasságú lábtartó. Nagy nehezen ráállt. Én addig mentem az övével. Motorozni bármivel jó, de hát ez nem volt annyira :D Elszórakozunk zárásig, aztán ment ki-ki haza.Lett pár 48-as időm, de most kivételesen az óramutató szerint is. Nekem ez volt az első tesztje az új radiális fékmunkahengernek. Erről még nem is meséltem.  Eldöntöttem valami upgrade kell a fékre. Ugyan 4 ujjal megfogva lassít rendesen, de én nem ezt az érzést kerestem. Olyat szerettem volna legalább, mint ami az öreg BMW-men van. Erős kezdeti harapás, utána szépen progresszíven növekvő fékerő. Maximális ujjmennyiség az adagoláshoz: 2.

 Egy javítandó motor kapcsán keveredtem Tóth Gyula bontójába,  épp vettem egy munkahengert egy öreg CB1-re. Beszélgettünk, aztán bekérdeztem, akad-e radiális főfékhenger, karral, bármilyen. Volt. Egy Suzuki gsxr-ről, zsírúj. Akkor bontottuk ki a dobozból, és 20 ezer forintért megkaptam. Kicsit már-már szégyelltem is magam a pofátlan alkudozás miatt, hazafele igen derűsen közeledtem a műhely felé, hogy ezt azonnal fel kell szerelni. Az elhatározást nem követte 2 hétig megvalósulás, de nem mindig sikerülhet elsőre. Szerkesztettem hozzá egy kis tartólemezt a „jó lesz ez még valamire” dobozból. Valamilyen impulzus miatt 2 centivel hosszabb fékcsövet csináltattam az építéskor, ez most nagyon-nagyon hiányzott volna. Újra bizonyosságot nyert, hogy minden cm számít :D 

Kimentem kipróbálni, és azt kell mondjam az arckifejezésem nem feltétlen a felhőtlen öröm jeleit hordozta. Éreztem hogy erőebb a fék, de azt hittem, szupermotósabb lesz, olyan kormányon átesős. Igaz, 2 ujj mindenre elég, stopizgattam az utcában sztrítfájter módra. Igen, ehhez eddig 4 ujj kellett, de valahogy combosabb, hirtelebb fékhatásra vágytam.  Este elkezdtem lapozgatni az SBS katalógust. Kiderült, hogy a dual carbon nevű betét, amit használok, pályabetét ugyan, de a karakterisztikájánál ott van, hogy smooth initial bite. Volt mellette egy másik roadracing betét, amire meg az volt írva: strong initial bite. Azaz már a fékhatás felépülésének az elején is nagyot harap. Gyorsan megrendeltem, 2 nap alatt itt volt. Beszerelés után, kicsit megmelegítgettem, szinte éreztem az erős harapást-  a placeból nagy úr ám- , és elkezdtem lapozni a naptárat. Kakucs egész héten zárva volt, de a következő héten majd minden nap motoros nap volt. Ilyenkor már takaréklángon üzemelnek, 10-4 ig van csak műsor, mit tehettem , vettem ki egyet az összehörcsögözött szabadságaimból.  Max 20 fokot ígértek aznapra, reggel viszont még csak 5 volt, így nem nagyon kapkodtam az odaéréssel. Kiérve kristálytiszta idő fogadott, Chrobák Jani tartott épp egy párosnak oktatást, én meg tudva, hogy az idei utolsó ilyen napom, nagyon komótosan elkezdtem a kirakodást. Semmi kapkoddás, hirtelenkedés, csak szépen átadtam magam a megszokott érzésnek, élvezni akartam az annyira ismerős hangulatot. A hűvös reggeli szelet az üres pálya mellett, nézni, ahogy lassan érkeznek a többiek. És hogy hiába vagyunk sokfélék, még többféle motorral, mindenki valahol ugyanazt keresi. Kivételesen nem terveztem semmi rettenetes egyéni rekord döntést.  A kis ördög azért ott suttogott a vállamon, hogy most akár odatehetném magam egy kicsit erősebben, elvégre bármi lesz, egy telem van újjáépíteni a gépet :D   Levettem a motort, hagytam pár percet ketyegni. Érdekes, 27 éves, 3 éve csak a nyélgázt kapja, de soha az életben nem merült még fel bennem, hogy ne indulna be elsőre. Ellenőriztem a hideg guminyomást, kicsit magasabbra állítottam a szokottnál, mert hűvös volt az aszfalt. Kiteregettem az öltöző szőnyegem, magamra ráncigáltam a bőröket, aztán kidübörögtem a pályára. Nyugodtan kezdtem neki, mentem vagy 30 kört, óvatosan koptattam az új betétetet, és éreztem, ennél többet nem nagyon kérhetek ettől a féktől. Később a nap folyamán bebizonyosodott, hogy két ujjal még melegen is el tudom fékezni az elejét, szerencsére nem lett zakó belőle, bár nem sokon múlott. Viszont volt egy ujjal jó sok firkálós féktáv :D D  Minden lemenetelkor több és több motort láttam, a pályán mégis viszonylagos magányban körözgettem.  Akik a széléről gyorsnak látszottak, nos, hát náluk gyorsabb voltam és ez elég nagy elégedettséggel töltött el.  Barátkoztunk a boxban, 3-an is odajöttek, hogy milyen motor ez. Aztán jött még egy CB, teljesen utcai de rendszám nélkül. Jót beszélgettünk, aztán kiderült, azt a motort majdnem elmentem megvenni tavasszal. J Egyik srác nagyon nézegette az enyémet már kifigyeltem, nagyon jó, sima stílusban  ment a cbr600-zal, csak hát az aljmagasság épp szabadságát töttötte, így nem tudott rendes tempót menni- megint csak a motor korlátai miatt. Mondtam neki, próbálja ki az enyémet. Legalább fotózhattam :

Nem kellett nagyon tukmálni, ment vagy 20 kört, mikor lejött csak vigyorogni tudott, meg azt ismételgette, amit a vadászpilóta fia a viccben: Ezt azért nem gondoltam volna!  Aztán a szemem sarkában megvillant egy liláskék paca. Az ellenfél. Azt éreztem, mint Nakazato az Initial D-ben, mikor végre megjön a Takumi az AE86-tal. Az ellenfél egy R3 volt, slickeken. Közelharcokban meggyalázottt ruhát viselő gazdája pedig miután odament 3 másik pályatárshoz, egyenesen felém tartott.

-Szia,  esetleg van pumpád?

:DDDDDDD

Felpumpáztuk a gumijait, rámértük, kicsit beszélgetünk, aztán irány fel. A harmadik kanyarnál már tudtam, itt részemről tanulás lesz, nem oktatás. Minden kétséget kizáróan egy igazi pályapitonnal fújt össze a szél. A boldogság az volt benne, hogy lőtávolban tudtam tartani. A hosszú kanyarokban gyorsabb volt, sokkal bátrabban dobta bele, kisebbet fékezve. A váltott kanyarokban kb pariban voltunk, a két rövid egyenesben meg tudtam lopni egy kis távot mindig. És persze 100X ügyesebben előzött nálam, bár már határozottan kezdek fejlődni, de még mindig nem vállalok semekkora kockázatot, hogy valaki azért essen el, mert ráijesztek.  Kb 30 kör után véget vetettem a vadulásnak, kint beszélgettünk csomót, kiderült a motorján még nem is volt ezres szerviz :D Ahhoz képest, hogy egy teljesen gyári gép volt a slickekekn kívül, rettenet jól ment vele. Később aztán sikerült bepaníroznia, mivel egy jobbosban a leérő kipufogó kiemelte az első kerekét. Mentem még 3 menetet, az egyikben lett egy kis malőr. Fordultam a célegyenes utáni hosszú jobbost, jött valami vödörhang lentről, a motor határozottan arrébb tevődött, pár centit, majd ment tovább a menet. Nem értettem, mert a csizmám koptatóját éreztem volna, a lábtartó karcmentes volt, a fékpedál vége kicsit meg van nyalva de az nem számít. A kipufogódob nagyon magasan van…..meglett. A leömlő ért le. Az angolok mondták, hogy át kell alakítani, de ahogy néztem a képeim, nem tartottam feltétlen szükségesnek. Ezzel valamit kell kezdenem. Itt a tél, úgyis vettem egy donort, előre csavarozni. 

A legjobb időm 0:47.7 volt, kezdek közeledni a 46-hoz. (nálalm valahogy az a gyors definíciója)

Ja, és már épül a 4. CB, nagyon várom  a jövő szezont.  Addig meg azt csinálom, amit 30 éve kellett volna kezdeni: ismerkedem a motocrossal :DDDDD