Triálmotor. Az meg mi? Ma egy a hazai életben méltánytalanul háttérbe szorult, de főnixként feltörő motorsportról lesz szó, a triálról. Az elmúlt években már volt itthon három beltéri VB futam is, a többség ettől még a sportág nevét meghallva csak a szemöldökét emelgeti. Ha elkezdem magyarázni, hogy olyan motorsport, ahol nagy tereptárgyakon kell átugrálni, olyan motorokkal, amik úgy néznek ki, mintha rájuk esett volna egy villanyoszlop, akkor páran kezdik kapizsgálni.
Én először a motorrevü sportrovatában láttam ilyet, el nem tudtam képzelni a pillanatfelvételek alapján, hogy nem esnek le azokról a függőleges falakról? Meg miféle motorok ezek? Aztán egyszer véletlen rákapcsoltam az Eurosporton egy közvetítésre, és rákattantam. Akkor még tizenpár évesen nem nagyon tudtam mást csinálni, mint a mountain bike-kal egyensúlyozni, meg fel le mászkálni dolgokról. Akkor sem volt beesett az arcom így több felni bánta az akciókat. Aztán lett utcai motorom, teltek az évek, egyszer csak drága Kupec komám csörgött rám: "Heló Csincsi, pakolok ki egy pincét, van itt egy Yamaha triálmotor, kell? Üzemképtelen, de ment, mikor lerakták pár éve.
Nem néz ki rosszul, 50ért viheted." Rávágtam a boldogító igent, delután nálam volt valami, amiről azt sem tudtam, mi. Gugli barátom hamar kibökte, hogy ez egy Yamaha Ty250r mono. Japán belpiacos, gyári versenyváltozat. Manual is termett hozzá a netről, amiben ilyen dolgok vannak, mint 24 óránkénti blokkszéthúzás, dugattyúcserével. Egy gyors karbitisztás, gyertyacsere...és szikra sehol. Letekertem a pipát, visszavágtam 5mm-t a korrodált nagyfesz kábelből. Így már lett szikrám. A harmadik rúgásra életre kelt a jármű, korábban sehol nem tapasztalt hangerővel. Olyan borzasztó erővel recsegett, hogy a fülem belefájdult. Sebaj, majd a terepen nem lesz ami visszaverje a hangot. Kimereszkedtem vele. 2014-et írtunk, a '97 -es gumik délcegen feszítettek rajta, keményen, mint a beton. Fura érzés volt, a derekam rekord idő alatt megfájdult rajta, az első 3 fokozat közt kb semmi különbség nem volt, es ami a legfontosabb: nem tudtam vele fél métert sem egykerekezni :) Még próbálkoztam párszor, anélkül, hogy különösebb siker koronázta volna kétségbeesett erőlködéseim. Az hamar meglett, hogy sehol nem találok olyan magas függőleges falat, ahol szép lépésben fel ne tudna kapaszkodni, mindenféle lendület nélkül. Duna árterében szórakoztam vele a legjobbakat, kövön, tökön,paszulyon,farönkön is átmászott. Aztán Jancsi komámnak megtetszett, én meg eladtam neki. Eltelt kb egy év, teljesen véletlen ráleltem pár triálos oktató videóra. Szenzációsak, egy ausztrál klub csinálta őket. Akkor jöttem rá, hogy nem a motorral volt a gond. Nézzétek, csak:
Nem izomból kell vele menni, ahogy én próbáltam. Mint kiderült, Jancsinál is inkább a garázsdísz szerepét töltötte. Nagy tervei voltak vele, hogy majd a jövőbeni kocsmája falán milyen frankón fog mutatni. Némi felár ellenében visszaszereztem tőle 2 másik motorral együtt :D Tettem rá két új Michelin X lite gumit, egy magas Renthal kormányt, EBc betéteket meg egy szett kuplunglamellát. Ezektől javult az ergonómia, meg a használhatóság is. Elkezdtem szisztematikusan gyakorolni a videók alapján. Fordulók teljesen befordított kormánnyal, hátsókerekezés lassan (értsd nagyon lassan), elsőkerekezés, double blip( két kis gázfröccsel átmenni valamin, ami magasabb, mint az első kerék) , egykeréken fordulás, bunny hop, stb. Egy idő után eljutottam oda, hogy a triálozós helyemen nem volt, amit ne másztam volna meg könnyedén, és simán tudtam járó motorral egy percig egy helyben állni. Rutinos fórumozóként keresgéltem pályákat, csoportokat, de kb sehol semmit nem találtam évekig. Aztán egyik helyen irányba helyeztek, hogy keressem a Trial Depo csoportot a kék barátkozós oldalon. Bejelentkeztem, nagy aktivitás nem volt. Néha töltöttem fel egy két videót az aktuális erőlködéseimről. Aztán egyszer csak kiírták, hogy verseny lesz, több fordulós. Gondoltam, megnézem már, de aztán nem sikerült eljutni. Tavaly télen viszont kaptam egy nagyon kedves hangú levelet a szakosztályvezetőtől, Török Jánostól, miszerint az idei bajnokságon lesz Classic kategória is, már vannak vagy heten, nem akarnék –e versenyezni. Váltottunk pár levelet, és egyrészt, ki ne akarna motorversenyző lenni, meg Hemingway is megmondta: “There are only three sports: bullfighting, motor racing, and mountaineering; all the rest are merely games.”
Tisztázódtak a nevezési feltételek, kellett egy sportorvosi, egy éves tagsági egy klubba, meg egy éves licencdíj. És slussz. Ez kb annyiba került, mint 2 tank benzin a GS-be, a sportorvosin kívül minden intézhető volt a fotelból.
Eljött az első edzőnap a sárisápi Triálparkban. Ahogy bementem, nem tudtam mást, csak tátogni.
János önzetlen segítőivel együtt hihetetlen sok munkával valami egészen egyedülálló játszóteret hozott létre a kaolinbánya területén, és azóta is bőszen fejleszti. A motorostársak tudásszinttől függetlenül nagyon segítőkészek voltak, gyakorolgattunk a sárban össze-vissza mindenféle pályán, megbeszéltük, milyen módosítások fognak kelleni melyik kategóriában a gépekre, pl mágneses leállító kapcsoló, lánckerék takaró, stb. Hogyan lesz a nevezés, mi hány hibapont a versenyen, milyen jeleket használnak a szekcióbírók. Tényleg, kik azok a szekcióbírók? Aztán teltek a hetek, és eljött az első verseny. Én úgy izgultam, alig tudtam aludni. Tudtam, rendben a motor, de pl gépátvétel is lesz. Odaértem kipakoltam, beneveztem, a motor csont nélkül átment, üdvözöltem az ismerős arcokat, menjünk, verseny vaaaan .
1 a lényeg: mindengy miilyen lassan mész, NE RAKD LE A LÁBAD. Ha leteszed, hibapont
6 szekció volt. Ez azt jelenti, 6 különböző pálya van, mindet megcsinálod egyszer, tetszőleges sorrendben. Van egy pontozólapod, arra kapsz lyukakat annak megfelelően, mennyit hibázol. Ha nem hibázol, nulla hibapontot kapsz. A kör végén leadod a pontozólapod, megnézed, hogy állsz a többiekhez képest, aztán nekimész még háromszor. Magyarul a kívánt eredmény a 4 kör végére nulla pont.
Na, most figyeljen mindenki, a youtube akadémián tanult triálos most megmutatja:
Az első körön 24-et gyűjtöttem, ha jól emlékszem :D Ráadásul lelkes amatőrként a második szekción, amin amúgy mentem is az edzésen nullásakat, úgy lehullottam a falról, mint ágrul a levél. A térdem sikeresen elintéztem, hirtelen az gondoltam, abba kell hagynom. Aztán kicsit felszívtam magam, elkezdtem szépen csinálgatni. Lett pár pálya, ahol tudtam nullázni folyamatosan, másikakon meg kaptam az ötöst, mert vagy téptem a szalagot, vagy visszagurultam. Nem vagyok rossz kondiban, de a 4. menet kezdetére konkrétan a kormányt alig bírtam megfogni. Közben néztem a többieket, próbáltam ellesni az okosságokat és örömmel konstatáltam, hogy szenvedéseim jutalma egy 4. hely lett :D
A következő versenyen már tök lazán álltam neki, nem kapkodtam sehova, alaposan besétáltam a szekciókat, amik némileg gonoszabbak voltak az előzőeknél. Első körben megint csináltam két visszahullást, itt eldöntöttem, h legközelebb többet edzek futam előtt :D Magamhoz képest így sem voltam túl rossz, a kör végén egyik classicos társsal együtt esett le az állunk. Egyik szlovák vendégművészünk csinált egy 3 pontos kört, másik társunk meg egy négyest. Azután ennél már csak jobbakat csináltak, na mondom nem baj, legalább nincs min izgulni. Felszívtam magam, figyeltem, koncentráltam, és lám, utolsó előtti körben 6 hibám lett, az utolsóban meg 3. Jani ezt látva azt mondta, vigyázzak, a végén még megtanulok motorozni :D
Nagyszerű sport ez, mindent átmozgat, nagyon komplexen megtanít mindenféle járműkezelési technikára. Relatíve veszélytelen, ha olyanokkal gyakorlunk, aki tudja mit csinál. Belépő szinten nem vészes anyagilag sem, az öregebb motorok értéktartóak, benzint alig kérnek, a gumik meg örökké bírják, a levegő alig koptatja :D A versenyen külön élmény nézni az expert és a profi kategóriát, mert amúgy az is van, igaz, messze nem annyian, mint a kezdők. Ja, amit nem mondtam. Mindkét versenyen elvert Werner Marschalek. Oké, neki elég nagy nemzetközi tapasztalata van classic triál versenyeken. De 72 éves!!!
Ha bárkinek felkeltettem az érdeklődését, irány a Trial Hungary csoport a FB-n!
