Az utolsó bejegyzés óta mérföldkőnek beillő változás állt be. Jött egy doboz, nyuszis matricával, Londoból.
Az Árva Trans futárja tette le egy langyos vasárnap estén. Ez volt benne, a bal oldali:
Bizony, megjöttek az YSS rugóstagok!
Ahogy időt tudtam szakítani, azonnal a helyükre kerültek. A gyáriaknak sem volt semmi baja (eladóak :D ) de ezzel végre olyan az előfeszítés és a csillapítás, amit egy pályagéptől vár az ember. Beállítottam a statikus összeülést, kicsit határeset, de még a tartományban vagyok.
Egy lazább hetünk volt, csütörtökre kellemes meleget ígértek, és volt esti motorozás Kakucson 6-8-ig. Nem tétováztam. Sosem voltam még ezen az estin. Ami meglepett, hogy "szolid" 5e forintot gombolnak le érte. Nem nagyon kellett helyet keresni a parkolóban, 4-en voltunk összesen. Változatos 2 óra lett, fordítottunk irányt is féltávnál. Ami nem tetszett, hogy óramutatós irányban a második sikánban úgy tűz a nap az ember szemébe, hogy hirtelen jelenéseket véltem látni tőle. A futómű nagyon jó lett, feszes, abszolút nem himbál be, akkor sem, ha kicsit dinamikusabban találnék fészkelődni. Első menetben békésen körözgettem, aztán elkezdtem szépen fokozgatni a tempót. Az óramutató szerinti irányban kb 1 másodperccel vagyok lassabb, nekem az nem fekszik egyelőre. Ha össze kellene hasonlítanom, szerintem pályanapjaim 70%-án a másik irányban mentem.. Váltás után elsőre nagyon jó volt újra a „megszokott” irányt koptatni, úgyhogy nekiálltam dinamikusabb módba kapcsolni. Már pont kezdtem nagyon büszke lenni magamra, amikor szépen kikerült egy szívlámpás gixer. Nosza, utána, tartottam is a tempót egy darabig, aminek meg is lett az eredménye, a Race Chrono kirajzolt nekem egy 0:48,66-ot. Erre nem is gondoltam, sikerült több 49 eleji kört is menni, teljesen oda voltam, meg vissza, úgyhogy kellemesen elzsibbadva cirkáltam haza a naplementébe.
Ami feltűnt, most, hogy a hátulja bekeményedett, hogy az eleje lehetne még keményebb. Ilyen ez, de hát mit lehet tenni, reszeli az ember, amíg tudja :D Elhatároztam, megfogadom angol testvéreim tanácsát, és beleteszem a villába a (futómű guruk most hagyják abba az olvasást) 20w-s olajat, 135mm légréssel. Egyik este kihúztam az elejét, hüpp-hüpp barbatrükk, már bent is volt.
A villákat visszaemeltem, most már a zárókupak sem lóg ki a villahídból, így semlegesebben fordul.
Következő fellépésre megbeszéltem Tomival, hogy kimegyünk egy fél napra, váltóba. Másodpilótás üzemben csak 10500 2 emberre a teljes délutáni jegy, ehhez amúgy is hozzá vagyunk szokva, az az 5 óra bőven sok mindenre, ha nem csak óvatoskodik az ember, hanem próbál gyorsan menni.
Viharokat írtak aznapra, de annyira nem aggódtunk. 10 től stabilan 35 fok volt, ha esni találna, majd megszárad hamar :D A pályán mintha ciánoztak volna, órákon keresztül 3-4 motor volt összesen, később kezdtek még szállingózni népek, de nem lettünk zavaróan sokan. Voltak ilyen szép kis OHVale-k is, pusztítóan gyorsa tizenévesekkel a nyergükben.
Felmentem egy melegítős, belerázódós menetre. A motor mostanra lett olyan, mint vártam. Eleje hátulja csillapítása egyensúlyban, magától fordul, egy ujjal satuzik. Aztán ment egyet Tomi, szép tempóban. Lejött, ugrottam rá én, a gumi olyan meleg volt, hogy hátul kenni lehetett. Na, itt az én időm, mentem, amit mertem, úgy jól parasztból, a kedvenc irányomban. Sikerült is menni egy 0:48.47-et.
Tomi is jól bevadult, Ő meg ment egy 0:48.48-at.
Egyszer csak késztetést érzett, hogy a táj része legyen, így szép vigyázz ülésben megpihentek a CB-vel bukótérben. Így a motor végre teljesen nemzeti színeket öltött, a piros és a fehér mellé a zöld is beköltözött, fűcsomók formájában.. Szerencsére egy balosban történt, így a a kipuff nem károsodott. Nézzük a jó oldalát :DDD
A blokkvédő fedél lyukadt ki, a kormány görbült el, és a lábtartó lett fele olyan hosszú és kellően hegyes :D Mikor ezt írom addigra Erik már be is foltozta a kupakot, innen is köszi!!
.Az egyik pályabíró srác gálánsan felajánlotta a segítségét, a boxban kaptunk sűrített levegőt kifújni a port+füvet, meg adott egy erőkart, azzal visszahúztuk a kormányt is.
Tettem fel egy új lábtartót, kicsit egyengettünk a váltókaron, aztán húztunk is tovább. Kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni a meleg, meg fáradtam is, a további köridő hajhászást berekesztettem, próbáltam szép egyforma köröket menni úgy, hogy figyelek a következőkre:
ne szorítsam a kormányt
használjam a felsőtestem
térddel húzzam a tankot
ne bambuljak magam elé
Amíg egy jó 80%-on megyek, addig minden oké, felette nem igazán. Gyakoroltam a kanyarba mélyen befékezést -(trail braking), az egyre jobban ment. Aztán ahogy közeledett az esti menet, összetalálkozunk egy ismerős versenyzővel. Valami rettenetes TM verseny supermotoval volt, szépen szórta vele a 0:42-es köröket, öröm volt nézni. Egy kis srác is volt fent egy 4t 125-ös 17 collos kerekű versenymotorral, viszonylag nagy forgalomban sikerült egy kört mögötte maradnom, tök jó volt. Aztán persze elhúzott, van aki tud előzni, én még mindig hordozok némi fejlesztési potenciált. Élvezkedtünk még egy darabig, egyre hosszabb szünetekkel, aztán 6 kor elcsomagoltuk magunkat. Közben beérkezett mindenki az estire, áldottam az eszem, hogy nem arra jöttünk, olyan volt a pálya, mint egy nagy ringlispíl, amin két méterenként tele van motorral.
Ja, odajött egy srác, megdicsérte a Cb-t, említette, hogy gondolkozott, hogy vesz egy angol kupás gépet. Bíztattam, hogy menjen vele egyet nyugodtan, de nem állt kötélnek. Dumálgattuk, hogy itthon nem jött át ez a dolog, pedig költséghatékony és hatalmas buli.
Közben kiderült, csak el kell búcsúzni az oldalsztender adta praktikumtól. Erik hívta fel a figyelmünket, hogy bizony itt aljmagassági problémák adódtak.
Ott a spicctől 2 centire balra, az a sztender füle. Valószínűleg az ért le a a kanyarban (ott kifele dől az aszfalt), és az rúgta ki a hátsó kereket. Na sebaj, van elég emelőm. A konzolon is van még hely magasabbra tenni a lábtartókat, lesz itt fúrás-faragás.
Úgy döntöttem, legközelebb megpróbálom az euroringet, már nagyon várom.
Be kellene nézni 1:30 alá.
