Először lefejtettem a rajta levő piros bringakormányt,  rátettem a triál motorom régi kormányát – ezt eltettem, rendes falusi gyerek vagyok, alu kormányokat nem dobálunk el, télen például azon meg az apósomtól kapott emelőbakokon száradt a vékonykolbász-, majd gyorsan beindítottam a szinkrontankomról, hogy meggyőződjek róla, mennyire is kajla az eleje valójában.

Nem volt vészes, elengedett kormánnyal is szépen ment előre, láthatóan ferde volt.  Xado motormosó bele, jól átforrósítottam, olaj, szűrő le. Felöntöttem Mannol 10w40-nel, ezt majd hamar lecserélem. Vissza a garázsba. Letámasztottam, és nézegetni kezdtem. Ha hirtelen ránéztem, úgy nézett ki szegény, mint egy megvert küklopsz.  Horpadt lámpatök, darabokban levő műszerfal, horpadt tank némi belső rozsdával, napszítta ülés, pofás farokidom.  Gumik kukák 15 méterről is, kuplungkar félig letörve, bal villacsizma kicsit megnyomva a sárvédő felől (!!!) a szimmering felett. Nekiálltam a bontásnak. Lámpatök műszerfal tartó, lámpatartó maradványai szépen jöttek lefele és távoztak a kukába. Hátul lekötöttem a lámpát, kifűztem a sárvédőt, levettem az nyeregzárat, levettem addigi helyéről a CDI-t meg az indexrelét. Itt megálltam a bontással egyelőre, mert fontos dolgot vártam. A csendestársam- a továbbiakban X- gondosan elhelyezett egy minimális licitet az angol ebayen egy használt  A16 plastics farokidomra, amit direkt a típushoz gyártottak. Este 11 körül rágtam a körmöm erősen, végül senki más nem mozdult rá, így a miénk lett. Felmértem, mi kell még mindenképp: Kell egy tanksapka, egy szivatóbowden, egy első sárvédő. Itthoni bontóknál mentem egy gyors kört, olyan árakat mondtak, hogy csak a levegőt kapkodtam, így megint maradt az ebay. Az idomot a royal mail meglepő gyorsasággal meghozta, gyönyörködjünk benne együtt:

Nekiálltam szétszedni az elejét. Gondoltam alulról építkezzünk, mint a népi demokráciák.  A kormány bevált, jónak tűnik a szöge ,magassága, semmit nem kell toldani. Hamar le is szedtem, mert ronda volt, szinte könyörgött egy-két réteg matt festékért. Kereket kivettem, kerékcsapágyak kukák, alig forognak. Vettem csapágyat és szimmeringet, véres verejtékkel, hőlégfúvóval, változatos szókincs haszálatával kiütöttem a csapágyakat. Valaki egyszer rettenetesen beütötte, alig lehetett a távtartót elmozdítani középen. Új csapágyak ész szimmeringek költöztek be.

Közben agyaltam a gumikon. Tudtam, az R3 széria ezekkel megy, kell lennie használt pályaguminak. A pályagumi forrás állította, igen, kellene lennie, de gyakorlatilag nincs. Kicsit itt megszeppentem, mert messze földön híres, nagyon érti a szakmát, remek kapcsolatai vannak. Aztán jött egy hozzászólás nyomán pár komment a facebook pályamotoros csapatába, 110/70 gumit keresett valaki. Lett is jelentkező, én meg ráírtam. Kiderült, a VB-ről vannak gumijai, a 20 percesek 50e/pár, a 2X20 percet használtak 40e. Gondtoltam, tudok én olcsóbbat, úgyhogy gugli barátomhoz fordultam. Van egy régi gumis partnerem, megkérdeztem. Bridgestone S20 evot-t tudott hozni nagyon olcsón, de 140/70 hátsó nem volt. Akadt viszont az ebayen 30 euroért egy alig használt. Gumikérdés pipa. Hamar megjött az új első, gondoltam felteszem.

A gondolatot alap esetben tett követi, most épp  nem követte. Van egy szeretett a kézi gumizóm, csak épp tengelye vastagabb, mint a CB kerékcsapágy belső gyűrűje. Így bevittem a gumis haverhoz, átgumiztuk a gépen. A féktárcsa felszíne a sok éves állás miatt megindult az ösvényen, aminek a végén a kémiailag stabil állapot várja. Én ezt a folyamatot jótékonyan megakasztottam némi 2000-es vizes csiszolóvászonnal. Így egy 90%-ban kész kerékre aznap este, a nappaliban romantikus beszélgetés közben ráragasztottam az impulzusvásárlásból származó 300 forintos aliexpresszes piros felnicsíkot. Azért csak 90 %, mert a hátsó gumira még vártam, mondván majd egyszerre kicentrírozom őket.

  A villákkal kicsit volt egy kis kaland. Széthúztam őket, elvittem a bevált egyengetőhöz. Kész lett 2 nap alatt.

Mivel a gyermek épp betegséget színlelt otthon, minden adott volt a nappali szobánk tágas, napfényes műhellyé konvertálásához.

A szépen elmosott alkatrészeket szétterítettem.  Az összetartó csavarok alá vettem új réz alátétet, dolgozott a szimmeringbeütő, meg az olajszint beállító. Aki látott már ilyet, az a képről kiderítheti, a gyári finom bólogatást, ami az utcai gépeken jól jön, itt kizárólag vastagabb olajjal lehet megakadályozni. Itt nem kell K-tech katalógust böngészve szakállat simogatni, hogy melyik villaszelep legyen, a gold, vagy elég a silver :D  15W-s olaj ment bele a 10w helyett, gyári 150mm-es légréssel.

Hogy mi volt a kaland?  A mester mikor átadta, beleszívott a cigibe, és nekem szegezte a kérdést:

- A híd nem ment el???

–Áááá, biztos nem- válaszoltam, csak egy nagyon kicsi volt benne.

. Le a garázsba, befűztem a villákat,  be az új kerék…..azbesztmeg…. ez még ferdébb….na jó, elment a híd is, szét az egész. A motor izibe még az eddigieknél is sokkal kívánatosabb formát vett fel. 

Visszakullogtam a mesterhez, villástól, 20 perc múlva kaptam egy nyílegyenes villahidat.

Megkértem, engedje be 10mm-t a villát, angol versenyőzek tanácsolták. Otthon összetettem, már csak nagyon kicsit kell a boldogsághoz. Mert mi kell a még pályamotorra? Erős fék.  Vettem egy Ferrodo pályabetétet. Nem az  nagyon részing X-rac-ot, eggyel alatta. Elég  puha, kíváncsi leszek, melegen mit mutat, hidegen kb úgy fog, mint egy egészségesebb Simson dobfék. Betettem, eltakarítottam előtte a dugókat, megzsíroztam az úszónyereg tengelyeit.

Tettem, vettem, kiderült, a kuplung bowden szőrös.

Volt. Éljen a bowdendoktor.

Aki kitalálja, milyen autóban fotóztam, értékes nyereményre pályázhat :)

Mivel a kar törött volt, 1500-ért vettem újat, csak úgy csillogott rajta a januári napocska.  Csak lett egy kis bibi, a régi nem akart kijönni. Minden magamra szedett lakatos tudásom ellenére sem jött ki. Áztattam kúszóolajos csavarlazítóban, ütöttem, melegítettem, ütvecsavaroztam. Még egyszer elölről.  De nem adta,így kifúrtam a kis szemétládát.

Rendeltem új csavart a Hondától, vastagon zsírral összeraktam, ez is pipa. 

Közben csengetett a posta a hátsó gumival is. Látszott, valaki fogott vele egy agyagos réten egy szalmabálát, viszont legalább tisztességesen ki volt döntve peremig.  A kerékcsapágyak szépen vajpuhán forogtak, így más piszkálni való itt nem akadt.  A felnicsík ide is felköltözött, a futóművet ezzel késszé nyilvánítottam.  Ja a levett gumikon a DOt: ’98, ’01. Ez a motor tényleg állt egy keveset.

Alakulunk!

Ennyi volt a mese mára, legközelebb tankolunk, és elmerülünk aljmagassági kérdésekben.