A héten nem sokat haladtam egyéb elfoglaltságok miatt. Ezért, meg azért mert a héten hallottam, hogy kell egy írást a végtelenségig elhúzni, indítok egy mellékszálat. :)

Mivel ezt a blogot nagyrészt az ismerőseim olvassák, felfigyeltem rá, hogy a legtöbben korántsem elég figyelmesen.  Jó páran kérdezték személyesen/telefonban  hogy akkor mi ez a pályamotor, hogy akkor két CB 500-ból lesz 1? Mit akarok azzal a gyenge motorral, stb stb. Jellemzően a kérdezők azok közé tartoznak, akiket hiába kapacitálok pályázni évek óta, sosem jönnek. Mert:

-El fogok esni.

-Drága, annyiból egy napig motorozok.

-Nem tudok én úgy motorozni.

-Azt mondják, sok k*csög van.

 Úgyhogy most mindenki legyen olyan kedves, és áldozzon 5 percet erre a videóra az értékes idejéből.

Ugye nem is olyan rossz ez a kis „postásmotor”?

A pályamotorozásban az a csodálatos, hogy ha az ember csak élvezni akarja, élvezi. Az egyenesekben jól felgyorsít, vesz egy jó goromba féktávot, amilyet utcán évente 1-nél többször nem szokott, kihasználva a teljes szélességét az útnak kanyarodik egy szép mélyet, kanyar középtől- vagy ahonnan mer- meg vigyorogva gyorsít ki nyélgázon. És ha valamiért sok lesz, többnyire az a vége, hogy a delikvens rostált folyami kavicsot rázogat a gatyából, meg az idomból, és a motort sem a kanyarban álló kevély tölgyről kell 3 darabban lehámozni. Meg nem jön szembe busz, nincs olajfolt, nem húzza ránk gyanútlanul a kormányt Nagyné Takács Rozália nyugalmazott idősgondozó.

Ha lakozik odabenn versenyszellem, ki lehet pécézni a pályanapon a hasonló tudásúakat, és jót kergetőzni. Meg figyelni a gyorsakat, mit csinálnak máshogy (mindent). Ha meg úgy jött ki a lépés, hogy nincs kivel kergetőzni, még ott a stopper. Aztán lehet a PB-vel  (personal best) vagizni a kocsmában meg a motoros fórumon, ha véletlen sikerül 1 másodperccel hamarabb körbeérni. Ahogy én látom, itt a technika csak nagyon későn lesz korlát. Értelem szerűen hamarabb körbetalálsz egy olyan motorral, ami jobban fékez és erősebb, meg nem hintázik. De a legkomolyabb tényező szerintem az ember. Pl kerültem már ki nagyon komolyan felkészített, 1kg/LE arányú pályagépet, meg engem is került ki 250-es MZ.

Na, akkor vissza az építéshez, mert ahogy egy tanult  barátom kifejezte nemrég, nekem nem csak az eredmény a fontos, hanem az út is.

Először is meglátogattam a kedvenc csavarboltot, és betáraztam kötőelemekből, mert már fogytán voltak.  A nagy H is meghozta a hiányzó dolgaimat.

Ezek között 4db tankrögzítő gumi volt, valamint egy csavar a légszűrőházba, mert az épp hiányzott. A légszűrő az nagyon retkes volt, kapott egy új Hiflot.  A tank így már a végleges helyén cövekelt, de mielőtt a farokidomot kezelésbe vettem volna, be szerettem volna fejezni a kormányt. A gázszektor ugyanis forgott, a gázkar pedig ragadt. A forgás oka hamar meglett, a kapcsoló alsó részén van egy kis tájolócsap.  Fogtam az újonnan beszerzett filléres akkus fúrógépem, nekifeszültem a feladatnak. Jelöltem, fúrtam, sorjáztam. A kapcsolóház bepattant. A gázkar foglalatában viszont találtam némi belekövült zsírmaradványt.

Ezt szépen megpucoltam, adtam neki egy finom adag LIZS-t, és felfűztem. Itt szomorúan szembesültem, hogy a vezetéket sikerült úgy elvezetnem, hogy véletlenül pont a két gázbowden között menjen el. Szét az egész újra, bowdenek  kifűzve, kis legózás, kész.  A kormányt beállítottam a jónak tűnő pozícióba, ahol letúrtam a festéket, ott pótoltam, majd felfűztem a Banditról megmaradt markolatokat. Így az eleje majdnem kész. 

Pályagépre kell rajtszám is, ennek az elkészítését kiszerveztem. Odaadtam a törött üzemzavar táblából kivágott lapot a gyerekeknek. Az atyai óhaj így szólt:  Csináljatok rá nekem rajtszámot, az lesz rajta, amit szeretnétek. Hamar nekiestek, a szerencseszámaikat írták rá, egész pofás lett.  K találóan megjegyezte, hogy a szám jól fog korrelálni a rajtrácson elfoglalt helyemmel. :)

Megkértem Té apukáját- aki mellesleg az egyik legszívélyesebb ember, akit ismerek-, esztergáljon nekem. A lábtartó és a konzol közé szerettem volna egy kis távtartót, amin szépen el tud forogni a fékpedál. Ez másnapra már a kezemben is volt. Sebtében összedobtam rajzot a bukógombáról is , azt is hamar megkaptam textilbakelitből.

Na erről a hamar munka ritkán jó, című szólás jut eszembe…Szépen illeszkedik, csak épp rövid lett, hála a nikkelezett szemmértékemnek. Miután kiosztottam magamnak egy facepalmot, biztonságba helyeztem, aztán majd kiötlök valamit. (kell mögé egy másik távtartó, és jó lesz). Szereztem süllyesztett fejű BKNY csavarokat is, meg alátéteket, mert kijjebb akartam hozni a lábtartó konzolt. Majdnem teljes lett a siker. A lábtartók szépen felmentek, viszont a csavaroknál figyelhettem volna jobban, mert finommenetes kell, én meg normált vettem. Na, nem baj, közel van a csavarbolt, addig visszatettem a régieket.

Itt egy rendkívüli pillanat következett, mert végre felülhettem a kakasüllőre. A bűvös ülés-kormány- lábtartó háromszög teljesen jónak tűnik, ahogy néztem, így sem fog az életben sem lekarcolni a lábtartó.

Nekifogtam a farok idomnak. Sok-sok netes kép áttúrása alapján 3 rögzítési pont áll rendelkezésre oldalanként. Hátulról haladva az első az utaskapaszkodó rögzítése, ezt használja mindenki. Ez egyszerű, egy fúrás és kész, bele az M8-as csavar. A másik gyakran használt csatlakozási pont, a műanyag oldaldeklik alsó rögzítése. Ide M6-os csavar dukál. Néhányan nem ezt használják, hanem a „nyereg” részen, ahol az idom ráül a segédvázra, ott átfúrják felülről a segédvázat, és átmenő csavarral rögzítik. A legegyszerűbb rögzítés, amit láttam: Hátul megfogatni kapaszkodó csavarjával, elöl meg kábelkötözővel, és csókolom. Én a másodikat választottam, azaz meglevő anyákhoz fogatom hozzá. Ha úgy látom, kezd kiszopósodni a nagy fészkelődéstől, akkor megfúrom a segédvázat pluszban.

Teljesen be voltam sózva, végeredményben van egy komplett futóművem, első fékem, váltani is tudok….Én megyek vele!!!!  Be egy kis benzin a szinkronhoz használt tankomba, kipöcköltem a szívatót, nyomtam a két megmaradt gombból az indítót. Az öröm jelei viszonylag rövid ideig időztek az arcomon,  mivel azt a sátáni rekedt röfögést ami alapjáraton a nyitott közösítőből előtört, közösségre ártalmasnak ítéltem, így nem mertem menni vele még a garázsban sem. Pedig gymkahanázni például tök jó terep. :D

Itt tartunk egyelőre, holnap van egy időpontom a kipufogóshoz. Remélem a következő posztban szolidan dübörgünk a karbon Moriwakival, működő hátsó fékkel. Mert ha az megvan, akkor már fordulunk a célegyenesre.  Elő is keresem a DSLR mikrofonom.