Rég nem volt poszt, elsősorban azért, mert a motoron semmi fejlesztés nem volt, csak móka, meg kacagás. Túl vagyunk 3 kakucsi napon volt közte sok érdekes pillanat.

Először is hadd büszkélkedjek:  rendszeresen odajönnek a pályán,hogy ez milyen motor, hol versenyzek (LOL), ú, de szép, stb, ezek kimondottan jól tudnak esni, innen is köszi.

Első nap úgy kezdődött, hogy elmentünk egy kollégával, aki már rég nem motorozott, meg egy haversráccal, aki frissen vett motort kimondottan pályázni. Mi kollégával felesben nyomtunk a CB-vel, mondván úgyis elég hosszú egy délután. Szokásos melegítős tévelygésem után kezdtem finoman gyorsulgatni, de éreztem, még mindig bennem van a para az esés miatt, hogy hátha elereszt a gumi. Mondjuk a múltkor sem az eresztett el, de a para az para.  A Race Chrono egykedvűen dobálgatta az 52-es időket, éreztem, hogy jobbra nagyon béna vagyok, balra hagyján. Az sem segített, hogy sokan voltak sokkal gyorsabbak, én mindig akkor tudok dolgokra rájönni, mikor egy kicsit gyorsabbakkal vagyok. :)  Kolléga első körben azt mondta, érdekes dolog ez, de szerinte ez nem az Ő területe. Ezt a képet a második menetben csináltam róla, szerintem jobban fényképezek, mint motorozok. :)

Aztán ahogy kopott el a délután, nézegettem, hogy milyen szépen ordít alatta a Honda,meg röfög a féktávokon és milyen szépen nyúlik el másoktól. Nap végére sikerült neki egy jobb időt menni, mint amit én valaha mentem. Ja, mindezt „motoros rendőr” stílusban, motorral együtt dőlve, semennyire nem lelógva. Mondanom sem kell, egész visszaúton azt számolgatta, mennyiből lehet összehozni egy ilyen gépet :D

A haver is szépen csiszolódott össze a Duke-kal, volt olyan drága, odaadta egy menetre. Éreztem, óriási potenciál van a gépben, szinte kirobban a kanyarból, a fékhatás már-már nem evilági, viszont kanyarodni, azt nem akart. Olyasmit vártam, hogy kicsit jobbra billentem a szemgolyóm, és már lapon is leszek, de minden kanyarba kormánnyal meg testsúllyal kellett beleerőltetni. Ennek megfelelően eléggé lakossági módon adtam elő, a másik hátráltató tényező az volt, hogy ha össze találnám csukni, ezt-azt azért el kellene adni  a flottából :D  Mondtam neki, valamit ezzel csinálni kell,  a futómű minden irányban állítható, tuti, hogy lehet ez 100-szor jobb. 

Következő napra egyedül mentem. Konkrétan szerdán találtam egy csütörtök délutánt, amikor épp semmi dolgom nem volt. Kikértem magam kicsit előbb a melóból, aztán lesz ami lesz, lementem. Az átok továbbra is kísértett. 3 éve nem tudtam olyan napot választani pályázni, amikor nincs legalább 30 fok. És nem elég a meleg, az aszfalt meg a beton okádja vissza még mellé. Ilyenkor aztán ihatsz, amennyi beléd fér, a mosdóba menés biztosan elmarad :)

Voltak jó páran, de majd mindenki jóval lassabb volt, mint én, meg is lepődtem. Jó ideig mentünk óramutató járása szerint, én azt a nyomvonalat nem különösebben szeretem, de legalább van mit megtanulni. Egy MZ-s srácra ráragadtam pár menetre, gyönyörű íveken ment, tényleg használta a teljes pályát. Iszogattam, haverkodtam a paddockban, nagyon kellemesen telt a nap. A jobb kanyarokban egyre magabiztosabb voltam. Aztán ahogy kezdtem fáradni, lementem egy hosszabb pihenőre, mondván után próbálok pár gyors kört menni. Figyeltem az Apriliásokat, milyen íveket mennek a célrarában, mert az négyféleképp is el tudom rontani J Aztán lejött mindenki én meg mentem 3 kört, úgy izomból. Összeraktam fejben az íveket, -a videó alapján messze nem elég alaposan-, úgy éreztem, kb repülök. A RC sosem látott 50.2-t mutatott, tiszta boldog voltam. Teljes elégedettséggel távoztam, tudván, hogy jönnek még itt érdekességek.

A következő alkalomra kitűztük Vilhelmina napját. Egész délelőtt 3-an voltuk, Nobby csak később ért rá. Az idő pont jó volt, nem meleg, nem hideg, bárányfelhős.  Atti időközben pöckölt a futóművén, meg vett pályagumikat, teljesen egymásra hangolódtak a Duke-kal, így remek összhangban toltuk végig, kb egy szinten, valahogy így:

Aztán megjött Nobby a veterán Husaberggel, és szépen, szerényen, mosolygósan feltörölte velünk a padlót :D

Rendes csávó volt, megdicsért,  milyen szépen megyek a pincebogárral, viszont mondta is, hogy  féktávokon még nyugodtan fejlesszek. A vicc, hogy én azt érzem, tök nagyokat fékezek, így jár, aki Suzukikon közlekedik túl sokáig, minden középszerű fék jónak tűnik hirtelen. Nekem délután programom volt, úgyhogy eljöttem hamarabb, Attit megkértem, fotózzon az utolsó menetben, próbáltam pózolgatni, de ahogy a képeket  nézem, csak az egyik idei cél teljesül. Ugyanis, lédiz end dzsentlömen, bementem  50 másodperc alá. (igazából azóta többször is, úgyhogy nem csak mérési hibahatár volt :D ) Nézzétek csak ezt itt:

A másik az volt, hogy megtanulok úgy kanyarodni, hogy leteszem a könyököm.

No, ez marad jövőre. Valószínűleg olyan sok értelme nem lesz, mert szoktam megkerülni olyan csávókat, akik könyökölnek, de lassúak.  Konzultáltam K Mentor Mesterrel, hogy innen hogyan tovább. Ugyanis lehet, nem látszik a felvételeken, ez azért rajta ülve ez az 50 körüli idő már elég gyorsnak érződik.  A RC szerint néhol 2,5 G-s oldalgyorsulásokat produkálok, érzésre simán elhiszem. Most egész jó kondiban vagyok, mellé télen majd végzek célirányos gyakorlatokat, de ha van hely, és végig megyekmintazállat , akkor nem bírom végig a 20 perces menetet, mert érzem, hogy dekoncentrált leszek, esni meg még mindig nem szeretek :). Szóval  Kurvenkönig  bátyja azt mondta, maradjak ezen a szinten, amíg szépen hozzászokom, aztán amikor már megy komfortosan, akkor irány feljebb. A képek alapján látom, aljmagasságom még bőven  van, a csizmán érzem, hogy hiába dugom ki az elejét, a szeretett irányban  soha nem ér le jobbra, pedig volna hol. Jobbra meg amúgy is bénább vagyok. A lényeg, -és az egész motorépítésnek ez volt a célja:  ezt így már nagyon élvezem.

Ami tanulság a végére, egy  ilyen motornál mindig átnézni mindent. Nekem a hátsó fék csak dísznek van, ennek ellenére letekeredett a fékkitámasztó csavarja, így amikor az utolsó menetből lejőve akartam egyet farolni az utánfutó előtt a parkolóban, lett egy art deco szobornak még épp megfelelő megcsavarodott fékkulcsom, meg egy fékpálcám, amivel lehet mondjuk cápára horgászni. Ezeket visszaegyengettem, - innen is köszi a közgazdász Apukám és a TMK-s kollégák évekig tartó lakatosmunka oktatását :D  Legközelebb majd a kipróbálom, van-e értelme a hátsó féket is bevetni, vagy tényleg kell erősebb fék előre, meg próbálok féktávon fejlődni valamit, remélem a postás a tankgripeket hozta meg, hét elején  kiderül. Hosszú, langyos őszt kivánok mindenkinek, meg sok szabadidőt :)