Pista komám felhívta a figyelmem, megemlíthetném, mennyi szarakodással jár a motort meg a cuccokat lejuttatni a pályára, meg mik azok a dolgok, amiket vinni kell. Egész jó ötletnek hangzott, úgyhogy legyen.  Részemről utánfutóval szállítok. Ezzel elvileg 80-nal szabad maximum menni, én természetesen én ezt mindig betartom. :) Egy szép nagy Fiat Scudo jobb lenne, de az nem fér le a garázsba, meg mindenhova azzal kéne mennem, és a belvárosban elég körülményes parkolni vele, plusz minek hurcoljak hónapszám egy amúgy tök felesleges csigaházat. Amit vinni szoktam: bőrruha, gerincprotektor, csizma, kesztyű sisak. Olaj, pót lábtartók, hűtőfolyadék, guminyomásmérő, pumpa, egy szerszámkészlet.. Magamnak jó sok víz. Egyrészt, évek óta hibátlanul lövöm be a 30 fok feletti napokat, másrészt ha az ember rendesen odateszi magát -és mi másért menne oda -akkor ott bizony 18 fokban is komoly izzadás lesz a vége. Benzin még van nálam mindig egy kannában, és kb ennnyi.  A szállítójármű több okból is javallott. Ha egy rendes délutánt végigmész, neadjisten egy teljes napot, a lábad alig tudod felemelni a végére. Akkor meg sokkal jobb egy autóba trikó-rövidnaci kombóban behuppanni, mint ráhajtogatni magad a motorra, és dekoncentráltan, kínok között hazavergődni. A másik, hogy néha bizony előfordul, hogy a motornak nem a gumis fele lesz alul néhány másodpercre, így nem tud saját lábán hazamenni. Ha egy ilyen sajnálatos esemény következik be,  nem kell fuvart szervezni, meg pénzt költeni, fel a futóra/buszba, és gyia.
Amit először akartam írni, az az, hogy voltam megint Kakucson.

K azt mondta, majom vagyok rajta a köszörűkövön. De vigyorgós majom!!!! :DDDD

Eseménytelenül leértünk, voltak vagy hatan már reggel. Pacsiztunk a paddockban, leccultam, fel a bőrt, neki a pályának. Operatőrömet eligazítottam a látványos pontok irányába. Óvatosba' indultam neki, a bemelegítő menetnek, a gyerkőc meg is kérdezte, baj van-e a motorral, mert magamhoz képest látványosan lassú vagyok. Mondtam, hogy nyugodjon szépen meg, lesz ez jobb. Lett is, szépen felvettem a ritmust, jó páran kikerültek, de volt akit én is. :) Aztán szünet lett, jött egy gokartos csajszi, nagyon szépet ment, jó íveken, hozzám képest űrtempóval( -10 sec) . Közben a faterjával beszélgettem, mondta, annak a kanyar olyan, mint az egyenes:)  jött még két menet, minden körben egyre jobban éreztem magam. Aztán már rohadt meleg lett, gyermek is végzett az akcióképeivel, meg beígértem neki délutánra programot. A motor szokás szerint hibátlanul viselkedett, olaj, víz nem hiányzik belőle, a következő nap után kap egy olajcserét. Egyre inkább azt látom,

zisz iz a ö bigining of bjútiful frendsip.