Ha már ilyen szép alcímet választottam, és valaki esetleg nem ismerné, akkor az feltétlen nézze meg, alapmű.

Emlékszem, kölyökkoromban láttam, nagy hatással volt rám, meg is nézem újra...

Ott tartottunk, hogy már csak hegeszteni kell. Kiru CO hegesztőjével felvértezve, magabiztosan álltam a közelgő feladat elé. Elvégre, valamennyire tudok hegeszteni. CO-val meg minden hülye tud. Persze azért kiderült, valószínűleg csak a helyi hülyék tudnak, én meg nem helyi vagyok. Emlékszem, egyszer a műhelybe megjött egy új, kis inverteres készség, én meg két kazánlemez darabot szorongatva oda kéredzkedtem az asztalhoz, hadd hegesszem össze. Megcsináltam, egész csinos kis varrat lett. Odahívtam Tibi bá-t, az egyik nagy tapasztalatú mestert, hogy mondja meg milyen. Nézte, forgatta, majd kibökte. "Kezdőtől tökéletes". Majd így folytatta: "Disznóól ajtó zsanérját meghegeszteni ez már első osztályú". Eközben Jóska is óvatosan beúszott a képbe bal oldalról, megfogta a munkadarabom, Tibi bá-ra nézett, majd az mondta. "Akkor te még nem láttad az Én disznóm." 

:)

Vissza a pincébe. Gyermeket lecsábítottam, így neki is múlhatatlan érdemei lettek abban, hogy kellő magasságban és szögben álljon a kémény. Szépen ügyesen megfogta, ütemesen csukogatta a szemét, amíg összepontoztam. Aztán kijelentette, nagyon félelmetes, ahogy a szikrák pattognak. Levettem a dobot, a csatlakozónál pedig körbehegesztettem még két soron. Láttam már rondább hegesztést, igaz, nem sokat. Nekimentem köszörűvel, így már alulról súrolja az elmegy szintet. Lehetne még rezezgetni, stb, de ez nem a motorépítő világbajnokság. Ez a célszerszám gyártás. A harci tankokon sem néz senki felületi érdességet :D

A praktikerben vettem egy flakont a már bevett prisma color hőálló mattfeketéből, ezt nemsoká fel is használom. Még a közösítőnél megfogatom két rugóval, meg kipufogópasztával fogom összerakni. A farokidom kész lett, a pilates matrac jónak tűnik, régi komám, a Palma Tex hibátlan munkát végzett. 

 Már nagyon motorozni akartam, így feltettem a tankot, benzincsapot, papírbetétes szűrőt, nyomtam a gombot…a főtengely fordult 180 fokot, majd csak  a relé kerregését hallottam. A szózat hatására, amit erre a váratlan történésre kinyilatkoztattam, a sarokban feszítő pókok ábrázatán is enyhe, de határozott pír jelent meg.  A célra félretett használt akku eddig bírta. Sebaj, jön úgyis egy halom alkatrész, rendeltem mellé egy akciós Exide-ot is. A típussal nincsenek jó tapasztalataim, de annyira olcsó volt, muszáj volt egy esélyt adnom neki.  :)

Aztán megéreztem a benziszagot.

Kis kutatás után hamar belenézhettem a gonosz tekintetébe, ami ezúttal pont a benzincsap volt. Hogyrohadnálmeg….Lefejtettem a benzint, ki a csap, szétszedtem.

A vákuumos rész működik, eddig jó.  De miért nem fordul el, meg hol könnyezik?? Utóbbi nem lett meg, előbbi oka az volt, hogy egy rugó állt keresztbe fordulva benne. Összeraktam, rendeltem bele egy gyári O-gyűrűt is, a nagy Há 1200 forintért meghozta 2 nap alatt.  A benzincsap újra elfoglalta megérdemelt helyét, hiba kipipálva.  Az új akku megjött, beleöntöttem az elektrolitot, türelmesen kivártam a kívánt időt, ment be az is a helyére. Megérkeztem a dekormatricáim is Debrecenből, de még előbb ki  kell javítanom a fényezési elcsúszásokat.  Akkor most jöjjön egy kis hangminta. Semmi komoly, mobilos, de az enyém. 

 A következő részben rajtszámot szerelünk, kipufogót festünk-fixálunk, és most már tényleg csinálok egy fékpedált. 

Ja, és megyek vele valahol. :D

Az elmúlt hetekben azért nem jelentkeztem zehernye módon, mert kicsit megakad a haladás amúgy gondosan zsírozott tengelyű szekere. A kémény ugyanis túl nagy melót igényelt volna. A titán hátsó kúpot jelenlegi hegesztéstechnika mellett több hegesztő egybehangzó véleménye szerint sem lehet összevarrni a szénacéllal. Vagyis össze lehet, de amint kihűl a varrat, elreped. Így a dobot eladtam, mondván kúpcsere hátul, aztán rakod ahova akarod. Az árából meg kedvenc német oldalamon- kb a jófogásnak megfelelő- vettem csomagban két rozsdamentes dobot. Ilyet.

A szebbiket áruba bocsátottam, a csúnyábbikat kezelésbe vettem. Ez a kémény sokkal hosszabb a karbonnál, meg szép hosszú összekötőcsöve is volt, így azzal kezdtem a műtétet. Lecsavaroztam, és visszavágtam egy 40mm-t, próbálva eltalálni a megfelelő szöget.

. Mivel az összekötő sincs még fixálva, így kellemeset játszottam vele, véres verítékkel reszelgettem, aztán kábéra összeállt a kívánt irány, gondosan lesorjázva. Gondoltam rá, hogy elvágom a dobot, de aztán friss kolléga épp megjegyezte, hogy azért az úgy elég hangos lesz, nem? Igaza leszen, véltem, úgyhogy egyelőre így hagytam. Szétszedhető, még bármi lehet, csak röfögjön  már.  Otthon hozzápróbáltam már a motoron, még vagdostam, illesztettem, reszeltem, dolgozott a sarokköszörű  (a továbbiakban flex),  a kézi reszelővel finomítottam egymáshoz a felületeket, amikor végre összehegesztésre alkalmasnak tűntek. Kiru komám adott kölcsön CO-t, egyből neki is feküdtem volna, de nem volt aki tartsa a kéményt. Hoppá. Gyerekek már aludtak, így ezt szépen felfüggesztettem, de mire ez a poszt kikerül, már látótávban leszek:D

Miközben a kéményre várakoztam, a Héfal kft elkészítette a fém fékcsövem.   

Feltettem, bele az 5.1-es fékfolyadék, kivákuumoztam hamar a bubikat, -svájci bubizókanállal- új tömítésekkel, szinte már sajnálom is használni.

Hogy valami látványosat is mutassak, elkezdtem a festést.  A matricákat megcsinálták egy netről töltött kép alapján. A farokidomod, tankot, sárvédőt megcsiszoltam, ahol kellett 2K-s gittel haloványan rásegítettem ahol volt némi folytonossági hiány . Aztán bevettem magam egy hangárba meló után, és komótosan elkezdtem alapozni.

A tankra hagyományos alapozó való, a farokra-sárvédőre műanyag alapozó terült el puhán, mint pusztán a furulyaszó. Kivártam a műveleti időket, először fehérrel kezeltem le, 3 vékony rétegben, nehogy megfollyon.

 Ahogy száraznak ítéltem, lemaszkoltam, újból zsírtalanítás és jött a piros.  Alig vártam, hogy megszáradjon, bontogattam, mint ha karácsony lenne. A hatás is olyan volt, kár hogy nem láttam magam.  Mint amikor kiskutyát vársz, és kapsz helyette gekkót. Hamar kiderült, hogy maszkolásban erős fejlődési ponteciált hordozok, itt-ott aláfolyt elég szépen.  Sebaj, kijavítottam, úgysincs még kipufogóm.

A festés nehezebbik része kész lett, még van rajta alakítani való, de nem lövök le minden előre, az építési rész utolsó képe egy multiexpó lesz, annyit segítek :)

A nyergen sokat törpöltem. Mi legyen, öntapadós ebayes motorülés?  Sima öntapadós polifoam? Előbbi drága és soká jön meg, utóbbi simán drága. Hány milis legyen, 5-10-15?? Győzött az FB szellem, épp a Decathlonban vettünk a srácoknak cipőket, ahol ahelyett, hogy a gyerekek nagylábujjának elhelyezkedését kerestem volna az új cipőkben, elsomfordáltam a fitness részlegre. És láss csodát, ott volt, 790 forintért a pilates szőnyeg. Na, ez az, öröm van. Este szépen kivágtam, amikor éppen ragasztottam volna rá, akkor láttam, hogy így béna lesz, úgyhogy vágok újat. Érdekes, háromszor vágtam, még mindig rövid.

Közben szépen lassan kelnek el az utcai dolgok, tisztára meglepődöm. Még a végén ingyenben lesz a motor.  Elvileg- hangsúlyozom- elvileg, a hétvégén elrendezem az elektromos biszbaszok helyzetét, felvarrom a kipufogót, felteszem a rajtszámot, és karikázok egy nagyon nagyon illegálisat.

Hú tényleg, a hátsó fékpedált még meg sem csináltam.

Ja, és ha valakiben eddig nem tudatosult volna, igazából ki írogat ide:

Ahogy Géza kollégám mondta: Citromot is kell nyalni, nem csak mindig a mézet.

Ez a fejezet most erről fog szólni. Nyitásnak valami ilyet képzeltem el.

Lelövöm a poént, nem dobja azt a bizonyos lángot. Bekönyörögtem magam a pár utcára levő kipufogó szervizbe. Nehezen ment, a főnök mondta, nem vállalnak motort. Vázoltam a problémámat, a motorral nem is kell semmi csinálni, csak hajlítani szépen egy csövet, minden mást intézek. Még megpendítettem, hogy jó sokáig hordtam hozzájuk a mindenféle műanyaghegesztést, tényleg nem nagy dolog stb.... Csak egy összekötőcső készítést kértem, ez meg is lett, olyan, mint amit álmodtam, nem is volt drága, és másnapra elkészült. Az alsó rész nagyon jó passzos, a dobnál találkozást lazára hagyta, hogy majd rögzítem, ahogy szeretném.

Gibi komával lebeszéltem, hogy megvarrja a kémény alsó részét, meg hajlít hozzá bilincset, én megcsinálom a rögzítést, meg közben furkálok idomot, stb.

 Odaértem, motor le,pontozzuk meg, vegyük le, varrjuk.  Én elkezdtem hajtogatni a rögzítést.

Veszettül reszeltem, mikor az első sóhaj hullámai elértek hozzám. Aztán ezekből jött még egy pár, én meg tojás alakú szemet vágva pislogtam ki a satu mögül. Különböző szentek, majd kurtizánok emlegetésétől visszahzott a kis műhely,  közben lassan materializálódni kezdett az szomorú igazság: a dob hátsó része titánból van. Én közöltem, azért hoztam ide, mert Ti Tán tudtok vele mit kezdeni, de némi közös bénázás, anyázás majd pingvinezés jutott csak osztályrészünkről. Az argon is kifogyott, mi meg ott álltunk egy körbevarrt dobbal, aminek a varrata épp elrepedt hosszában. Nem baj, van B tervem, majd máshol megcsinálják, én meg elkezdtem kipontozni, hol legyenek a furatok az idomon. Ez azért összejött némi reszelés-furategyengetés után, úgyhogy az idom a helyén.

Elballagtam a boltba, vettem némi gittet, műanyag és fém alapozót, meg két féle festéket. A matricákat is legyártották. Első körben lecsiszoltam a tankot, farokidomot, sárvédőt. Ezek ma délután fognak alapozót ölteni. 

 A futár hozott még egy kisebb első lánckereket, ezt feltettem a gyári helyett. 14 fogas 15 helyett, szerintem a Hringen így sem tud majd leforogni a 6 a célegyenesben, de egyelőre hagyom így, sokkal rövidebbet nem szeretnék. Ennek a motornak úgysem a sebesség a lényege, hanem a könnyű súly, a jó fék, meg az agilitás. A kipufogót leadtam a másik helyre, ahol némi hezitálás után nem vállalták, pedig kolléga biztatására próbáltam azzal motiválni őket, hogy egy jó hegesztő összevarrja a fát a ronggyal is, víz alatt. Mielőtt teljesen erőt vett volna rajtam a reményvesztett kétségbeesés, a szokásos német oldalról lebizniszeltem 2 db rozsdamentes dobot egy egészen nevetséges összegért. Ugyan kell rá várni, de mivel nekem csak 1db kell,a végén ingyen lesz, ez pedig egy ilyen skunkwork-nél nagyon fontos :)  Azt viszont elhatároztam, hogy azt biza én fogom meghegeszteni, hadd röhögjetek.  Ja, és lesz FB gyorsváltóm is.....

A héten nem sokat haladtam egyéb elfoglaltságok miatt. Ezért, meg azért mert a héten hallottam, hogy kell egy írást a végtelenségig elhúzni, indítok egy mellékszálat. :)

Mivel ezt a blogot nagyrészt az ismerőseim olvassák, felfigyeltem rá, hogy a legtöbben korántsem elég figyelmesen.  Jó páran kérdezték személyesen/telefonban  hogy akkor mi ez a pályamotor, hogy akkor két CB 500-ból lesz 1? Mit akarok azzal a gyenge motorral, stb stb. Jellemzően a kérdezők azok közé tartoznak, akiket hiába kapacitálok pályázni évek óta, sosem jönnek. Mert:

-El fogok esni.

-Drága, annyiból egy napig motorozok.

-Nem tudok én úgy motorozni.

-Azt mondják, sok k*csög van.

 Úgyhogy most mindenki legyen olyan kedves, és áldozzon 5 percet erre a videóra az értékes idejéből.

Ugye nem is olyan rossz ez a kis „postásmotor”?

A pályamotorozásban az a csodálatos, hogy ha az ember csak élvezni akarja, élvezi. Az egyenesekben jól felgyorsít, vesz egy jó goromba féktávot, amilyet utcán évente 1-nél többször nem szokott, kihasználva a teljes szélességét az útnak kanyarodik egy szép mélyet, kanyar középtől- vagy ahonnan mer- meg vigyorogva gyorsít ki nyélgázon. És ha valamiért sok lesz, többnyire az a vége, hogy a delikvens rostált folyami kavicsot rázogat a gatyából, meg az idomból, és a motort sem a kanyarban álló kevély tölgyről kell 3 darabban lehámozni. Meg nem jön szembe busz, nincs olajfolt, nem húzza ránk gyanútlanul a kormányt Nagyné Takács Rozália nyugalmazott idősgondozó.

Ha lakozik odabenn versenyszellem, ki lehet pécézni a pályanapon a hasonló tudásúakat, és jót kergetőzni. Meg figyelni a gyorsakat, mit csinálnak máshogy (mindent). Ha meg úgy jött ki a lépés, hogy nincs kivel kergetőzni, még ott a stopper. Aztán lehet a PB-vel  (personal best) vagizni a kocsmában meg a motoros fórumon, ha véletlen sikerül 1 másodperccel hamarabb körbeérni. Ahogy én látom, itt a technika csak nagyon későn lesz korlát. Értelem szerűen hamarabb körbetalálsz egy olyan motorral, ami jobban fékez és erősebb, meg nem hintázik. De a legkomolyabb tényező szerintem az ember. Pl kerültem már ki nagyon komolyan felkészített, 1kg/LE arányú pályagépet, meg engem is került ki 250-es MZ.

Na, akkor vissza az építéshez, mert ahogy egy tanult  barátom kifejezte nemrég, nekem nem csak az eredmény a fontos, hanem az út is.

Először is meglátogattam a kedvenc csavarboltot, és betáraztam kötőelemekből, mert már fogytán voltak.  A nagy H is meghozta a hiányzó dolgaimat.

Ezek között 4db tankrögzítő gumi volt, valamint egy csavar a légszűrőházba, mert az épp hiányzott. A légszűrő az nagyon retkes volt, kapott egy új Hiflot.  A tank így már a végleges helyén cövekelt, de mielőtt a farokidomot kezelésbe vettem volna, be szerettem volna fejezni a kormányt. A gázszektor ugyanis forgott, a gázkar pedig ragadt. A forgás oka hamar meglett, a kapcsoló alsó részén van egy kis tájolócsap.  Fogtam az újonnan beszerzett filléres akkus fúrógépem, nekifeszültem a feladatnak. Jelöltem, fúrtam, sorjáztam. A kapcsolóház bepattant. A gázkar foglalatában viszont találtam némi belekövült zsírmaradványt.

Ezt szépen megpucoltam, adtam neki egy finom adag LIZS-t, és felfűztem. Itt szomorúan szembesültem, hogy a vezetéket sikerült úgy elvezetnem, hogy véletlenül pont a két gázbowden között menjen el. Szét az egész újra, bowdenek  kifűzve, kis legózás, kész.  A kormányt beállítottam a jónak tűnő pozícióba, ahol letúrtam a festéket, ott pótoltam, majd felfűztem a Banditról megmaradt markolatokat. Így az eleje majdnem kész. 

Pályagépre kell rajtszám is, ennek az elkészítését kiszerveztem. Odaadtam a törött üzemzavar táblából kivágott lapot a gyerekeknek. Az atyai óhaj így szólt:  Csináljatok rá nekem rajtszámot, az lesz rajta, amit szeretnétek. Hamar nekiestek, a szerencseszámaikat írták rá, egész pofás lett.  K találóan megjegyezte, hogy a szám jól fog korrelálni a rajtrácson elfoglalt helyemmel. :)

Megkértem Té apukáját- aki mellesleg az egyik legszívélyesebb ember, akit ismerek-, esztergáljon nekem. A lábtartó és a konzol közé szerettem volna egy kis távtartót, amin szépen el tud forogni a fékpedál. Ez másnapra már a kezemben is volt. Sebtében összedobtam rajzot a bukógombáról is , azt is hamar megkaptam textilbakelitből.

Na erről a hamar munka ritkán jó, című szólás jut eszembe…Szépen illeszkedik, csak épp rövid lett, hála a nikkelezett szemmértékemnek. Miután kiosztottam magamnak egy facepalmot, biztonságba helyeztem, aztán majd kiötlök valamit. (kell mögé egy másik távtartó, és jó lesz). Szereztem süllyesztett fejű BKNY csavarokat is, meg alátéteket, mert kijjebb akartam hozni a lábtartó konzolt. Majdnem teljes lett a siker. A lábtartók szépen felmentek, viszont a csavaroknál figyelhettem volna jobban, mert finommenetes kell, én meg normált vettem. Na, nem baj, közel van a csavarbolt, addig visszatettem a régieket.

Itt egy rendkívüli pillanat következett, mert végre felülhettem a kakasüllőre. A bűvös ülés-kormány- lábtartó háromszög teljesen jónak tűnik, ahogy néztem, így sem fog az életben sem lekarcolni a lábtartó.

Nekifogtam a farok idomnak. Sok-sok netes kép áttúrása alapján 3 rögzítési pont áll rendelkezésre oldalanként. Hátulról haladva az első az utaskapaszkodó rögzítése, ezt használja mindenki. Ez egyszerű, egy fúrás és kész, bele az M8-as csavar. A másik gyakran használt csatlakozási pont, a műanyag oldaldeklik alsó rögzítése. Ide M6-os csavar dukál. Néhányan nem ezt használják, hanem a „nyereg” részen, ahol az idom ráül a segédvázra, ott átfúrják felülről a segédvázat, és átmenő csavarral rögzítik. A legegyszerűbb rögzítés, amit láttam: Hátul megfogatni kapaszkodó csavarjával, elöl meg kábelkötözővel, és csókolom. Én a másodikat választottam, azaz meglevő anyákhoz fogatom hozzá. Ha úgy látom, kezd kiszopósodni a nagy fészkelődéstől, akkor megfúrom a segédvázat pluszban.

Teljesen be voltam sózva, végeredményben van egy komplett futóművem, első fékem, váltani is tudok….Én megyek vele!!!!  Be egy kis benzin a szinkronhoz használt tankomba, kipöcköltem a szívatót, nyomtam a két megmaradt gombból az indítót. Az öröm jelei viszonylag rövid ideig időztek az arcomon,  mivel azt a sátáni rekedt röfögést ami alapjáraton a nyitott közösítőből előtört, közösségre ártalmasnak ítéltem, így nem mertem menni vele még a garázsban sem. Pedig gymkahanázni például tök jó terep. :D

Itt tartunk egyelőre, holnap van egy időpontom a kipufogóshoz. Remélem a következő posztban szolidan dübörgünk a karbon Moriwakival, működő hátsó fékkel. Mert ha az megvan, akkor már fordulunk a célegyenesre.  Elő is keresem a DSLR mikrofonom.

Este átzarádokoltam Csíkszemhez, aki segített némi ampervadászatban. Szégyellem, papíron értek az elektromossághoz, de az elmélet és a gyakorlat esetemben két diszjunkt halmaz.  A feladat így szólt: direktbe kötni a gyújtást, csak a kill switch marad,  valamint varázsolni valamit, hogy a fogyasztók nélkül se főjön meg a fesszabályzó. Közben levettem a motorról mindent, ami nem kell, de még látok ezt-azt. Hátravan még a termosztát, a plusz osztrák specifikációs légszűrő kör, és a ventilátor, azokra  a pályán semmi szükség.

Ahogy ígértem, ma tank lesz a téma, meg az aljmagasság. Kezdjük az aljmagassággal. A kéményt, lábtartókat konzolostól eladtam egy fórumtársnak, én meg terveztem sajátot. A típushoz meglepően sok féle „rearset”, azaz fix, magasított lábtartó konzol lelhető fel. Én viszont ráértem,másrészt ez egy minimál projekt, sok pénzből meg bárki tud varázsolni. Meg hát csak gépészmérnök vagyok, szóval terveztem egy konzolt. Először modellt csináltam kartonból meg tipliből.

Lett belőle egy műszaki rajz szerű valami.

A rajzot elküldtem egy barátomnak, aki  3d modell segítségével javasolt hozzá anyagvastagságot. Itt a kapott testmodellt csak el kellett volna küldenem egy másik ismerősnek, aki egyből be is tette volna a CNC-be. Csakhogy ami beválik a garázsban,  üldögélve  a motoron, azt képzelve, hogy épp külső íven, driftelve kerülöm K-t (K=Kurvenkönig) a gixerén, az a valóságban egész más is lehet. Lehet túl magas lesz, vagy még hátrébb kellene tenni, vagy épp túl alacsony, és hamar lekarmol. Ültem már jó pár olyan pályagépen, amin tényleg szinte lekarcolhatatlan magas lábtartók voltak, de a helyzet az, hogy én is elég magas vagyok, egyszerűen nyomorultul éreztem magam rajtuk, meg annyira gyárilag be sem hajlott a lábam, úgy kellett felhúzni a csizmánál fogva.   Így mindent összevetve, gondosan mérlegelve, kikaptam egy 8-as kazánlemezt a szemétből és mogyorós csoki ígéretét lebegtetve a januári csípős levegőbe, kivágattam az új konzolt lakatos haverommal. 

A szezonban így marad, ha beválik, majd következő télen kimaratom aluból. Ha meg kiderül róla bármi turpisság,  akkor van merre alakítgatni.  

Közben rendeltem „billet” fix lábtartót meg fékpedál véget. MEg is érkeztek, most a fékpedál gyártás következik, remélem a héten találok rá időt, anyag már van hozzá.

Lábtartó ügyben itt állunk, jöjjön a tank. 

Kicsit horpadtkás volt, kicsit rozsdás, nem volt betöltője. De az enyém volt :D  

SImsonos fórumon olvastam, a citromsav nagyszerű fegyver a rozsda elleni harcban. Recept: 100g citromsav/3 liter víz. Fel kell jól melegíteni, feloldani a citromsavat, aztán bele a tankba. Kétszer végigcsináltam, mindkétszer egy hétvégét ázott a tank a "citromlével". Innen is puszilom a toleráns kis feleségem, mert pl a kád így nézett ki :D

 A tank eleinte ilyen volt belülről:

Aztán a folyamat végére ilyen lett:

Megkértem G bátyót , a Gurut, kicsit egyengessen a felszínen. Nem kell, hogy concours minőség legyen, de ne legyenek benne ekkora malacellető mélyedések. Egyik este elmentem hozzá, bedobtam a tankot a titkos cserehelyre, másnap reggel jött a telefon, hogy melyik szemétdombon találtam. 

No, én nem tudom mit csinált vele, beszéljenek a képek(ezeket nem én csináltam :D):

Aztán telefonált X is, hogy nála landolt a tanksapka. Hihetetlenek ezek a csájníz fiúkák, méretpontos, jó minőség, 4000 ft körüli áron, postával. Ezt csak rápróbáltam, mert a festéshez úgysem fogom berakni.  

A héten kitalálom, hogy rögzítsem a farokidomot, aztán megyek összekötő csövet gyártatni. Méghozzá egy japán gyártású karbon kéményhez. De ez már egy következő történet. 

Először lefejtettem a rajta levő piros bringakormányt,  rátettem a triál motorom régi kormányát – ezt eltettem, rendes falusi gyerek vagyok, alu kormányokat nem dobálunk el, télen például azon meg az apósomtól kapott emelőbakokon száradt a vékonykolbász-, majd gyorsan beindítottam a szinkrontankomról, hogy meggyőződjek róla, mennyire is kajla az eleje valójában.

Nem volt vészes, elengedett kormánnyal is szépen ment előre, láthatóan ferde volt.  Xado motormosó bele, jól átforrósítottam, olaj, szűrő le. Felöntöttem Mannol 10w40-nel, ezt majd hamar lecserélem. Vissza a garázsba. Letámasztottam, és nézegetni kezdtem. Ha hirtelen ránéztem, úgy nézett ki szegény, mint egy megvert küklopsz.  Horpadt lámpatök, darabokban levő műszerfal, horpadt tank némi belső rozsdával, napszítta ülés, pofás farokidom.  Gumik kukák 15 méterről is, kuplungkar félig letörve, bal villacsizma kicsit megnyomva a sárvédő felől (!!!) a szimmering felett. Nekiálltam a bontásnak. Lámpatök műszerfal tartó, lámpatartó maradványai szépen jöttek lefele és távoztak a kukába. Hátul lekötöttem a lámpát, kifűztem a sárvédőt, levettem az nyeregzárat, levettem addigi helyéről a CDI-t meg az indexrelét. Itt megálltam a bontással egyelőre, mert fontos dolgot vártam. A csendestársam- a továbbiakban X- gondosan elhelyezett egy minimális licitet az angol ebayen egy használt  A16 plastics farokidomra, amit direkt a típushoz gyártottak. Este 11 körül rágtam a körmöm erősen, végül senki más nem mozdult rá, így a miénk lett. Felmértem, mi kell még mindenképp: Kell egy tanksapka, egy szivatóbowden, egy első sárvédő. Itthoni bontóknál mentem egy gyors kört, olyan árakat mondtak, hogy csak a levegőt kapkodtam, így megint maradt az ebay. Az idomot a royal mail meglepő gyorsasággal meghozta, gyönyörködjünk benne együtt:

Nekiálltam szétszedni az elejét. Gondoltam alulról építkezzünk, mint a népi demokráciák.  A kormány bevált, jónak tűnik a szöge ,magassága, semmit nem kell toldani. Hamar le is szedtem, mert ronda volt, szinte könyörgött egy-két réteg matt festékért. Kereket kivettem, kerékcsapágyak kukák, alig forognak. Vettem csapágyat és szimmeringet, véres verejtékkel, hőlégfúvóval, változatos szókincs haszálatával kiütöttem a csapágyakat. Valaki egyszer rettenetesen beütötte, alig lehetett a távtartót elmozdítani középen. Új csapágyak ész szimmeringek költöztek be.

Közben agyaltam a gumikon. Tudtam, az R3 széria ezekkel megy, kell lennie használt pályaguminak. A pályagumi forrás állította, igen, kellene lennie, de gyakorlatilag nincs. Kicsit itt megszeppentem, mert messze földön híres, nagyon érti a szakmát, remek kapcsolatai vannak. Aztán jött egy hozzászólás nyomán pár komment a facebook pályamotoros csapatába, 110/70 gumit keresett valaki. Lett is jelentkező, én meg ráírtam. Kiderült, a VB-ről vannak gumijai, a 20 percesek 50e/pár, a 2X20 percet használtak 40e. Gondtoltam, tudok én olcsóbbat, úgyhogy gugli barátomhoz fordultam. Van egy régi gumis partnerem, megkérdeztem. Bridgestone S20 evot-t tudott hozni nagyon olcsón, de 140/70 hátsó nem volt. Akadt viszont az ebayen 30 euroért egy alig használt. Gumikérdés pipa. Hamar megjött az új első, gondoltam felteszem.

A gondolatot alap esetben tett követi, most épp  nem követte. Van egy szeretett a kézi gumizóm, csak épp tengelye vastagabb, mint a CB kerékcsapágy belső gyűrűje. Így bevittem a gumis haverhoz, átgumiztuk a gépen. A féktárcsa felszíne a sok éves állás miatt megindult az ösvényen, aminek a végén a kémiailag stabil állapot várja. Én ezt a folyamatot jótékonyan megakasztottam némi 2000-es vizes csiszolóvászonnal. Így egy 90%-ban kész kerékre aznap este, a nappaliban romantikus beszélgetés közben ráragasztottam az impulzusvásárlásból származó 300 forintos aliexpresszes piros felnicsíkot. Azért csak 90 %, mert a hátsó gumira még vártam, mondván majd egyszerre kicentrírozom őket.

  A villákkal kicsit volt egy kis kaland. Széthúztam őket, elvittem a bevált egyengetőhöz. Kész lett 2 nap alatt.

Mivel a gyermek épp betegséget színlelt otthon, minden adott volt a nappali szobánk tágas, napfényes műhellyé konvertálásához.

A szépen elmosott alkatrészeket szétterítettem.  Az összetartó csavarok alá vettem új réz alátétet, dolgozott a szimmeringbeütő, meg az olajszint beállító. Aki látott már ilyet, az a képről kiderítheti, a gyári finom bólogatást, ami az utcai gépeken jól jön, itt kizárólag vastagabb olajjal lehet megakadályozni. Itt nem kell K-tech katalógust böngészve szakállat simogatni, hogy melyik villaszelep legyen, a gold, vagy elég a silver :D  15W-s olaj ment bele a 10w helyett, gyári 150mm-es légréssel.

Hogy mi volt a kaland?  A mester mikor átadta, beleszívott a cigibe, és nekem szegezte a kérdést:

- A híd nem ment el???

–Áááá, biztos nem- válaszoltam, csak egy nagyon kicsi volt benne.

. Le a garázsba, befűztem a villákat,  be az új kerék…..azbesztmeg…. ez még ferdébb….na jó, elment a híd is, szét az egész. A motor izibe még az eddigieknél is sokkal kívánatosabb formát vett fel. 

Visszakullogtam a mesterhez, villástól, 20 perc múlva kaptam egy nyílegyenes villahidat.

Megkértem, engedje be 10mm-t a villát, angol versenyőzek tanácsolták. Otthon összetettem, már csak nagyon kicsit kell a boldogsághoz. Mert mi kell a még pályamotorra? Erős fék.  Vettem egy Ferrodo pályabetétet. Nem az  nagyon részing X-rac-ot, eggyel alatta. Elég  puha, kíváncsi leszek, melegen mit mutat, hidegen kb úgy fog, mint egy egészségesebb Simson dobfék. Betettem, eltakarítottam előtte a dugókat, megzsíroztam az úszónyereg tengelyeit.

Tettem, vettem, kiderült, a kuplung bowden szőrös.

Volt. Éljen a bowdendoktor.

Aki kitalálja, milyen autóban fotóztam, értékes nyereményre pályázhat :)

Mivel a kar törött volt, 1500-ért vettem újat, csak úgy csillogott rajta a januári napocska.  Csak lett egy kis bibi, a régi nem akart kijönni. Minden magamra szedett lakatos tudásom ellenére sem jött ki. Áztattam kúszóolajos csavarlazítóban, ütöttem, melegítettem, ütvecsavaroztam. Még egyszer elölről.  De nem adta,így kifúrtam a kis szemétládát.

Rendeltem új csavart a Hondától, vastagon zsírral összeraktam, ez is pipa. 

Közben csengetett a posta a hátsó gumival is. Látszott, valaki fogott vele egy agyagos réten egy szalmabálát, viszont legalább tisztességesen ki volt döntve peremig.  A kerékcsapágyak szépen vajpuhán forogtak, így más piszkálni való itt nem akadt.  A felnicsík ide is felköltözött, a futóművet ezzel késszé nyilvánítottam.  Ja a levett gumikon a DOt: ’98, ’01. Ez a motor tényleg állt egy keveset.

Alakulunk!

Ennyi volt a mese mára, legközelebb tankolunk, és elmerülünk aljmagassági kérdésekben.

Kedves látogatók!

Billentyűt ragadtam, ez az első blogom kéretik a tartalomfogyasztás során figyelembe venni. Magyamról annyit, mióta az eszemet tudom, motorozni akartam. Így a 30-as éveim közepére úgy érzem odaértem valahova az én kis motoros mennyországomba, de a kulcs az legalább is a kezemben. Van túrázós motorunk, amit új kora óta nyüstölünk, van egy öreg triálgép is itthon, és idén lett hosszas tépelődés, kalandozás után egy pályamotor is. Illetve egy motor, amiből az lesz. Ez blog a nézelődés, tépelődés, beszerzés és a saját kezű építés örömeiről szól. És remélhetőleg a sok- sok térdelős,könyöklős,vigyorgós kép publikálásáról.  

Kezdjük az elején. Először is köszönet illeti drága Feleségem, hogy elviseli az ilyen jellegű szenvedélyeimet J  A történet  szereplői valós személyek, általam elnevezve, amolyan Mi6 módra.  A téma egyik kulcsfigurája K. Ő rántott bele ebbe a pályamotorozás feliratú feneketlen kútba pár éve, azóta is ott kapálózok boldogan. Egy darabig utcai géppel ment Ő is, majd vett egy olyat, ami valóban oda van építve. Volt olyan Úr, odaadta egy fél napra. Valahol ott vesztem el. Azok a dőlésszögek, féktávok, kigyorsítások, amiket utcán még az sem tapasztalhat meg, akinek 1-es szintre van tekerve az életösztön potmétere.  Utána kipróbálva a sajátomat is, majdnem sóderágy lett a vége. De fura, nem fékez, bólogat folyamatosan karcol….brrrrr. Kis pályákra jártam csak a sajátommal, ami amúgy egy naked Bandit 1.2 . Kakucs sokszor, Euroring kevesebbszer. Aztán van a másik barátom Té.  Ő tavaly télen vett egy elég szigorúan megépített öreg Hondát. Harcoltunk a motorral nem keveset, hogy teljesen penge legyen, tavaszra végül az lett. K- aki akkorra már hardcore csávóként örök bérletes volt a Hring gyors csoportjában-, megszánt, és adott rá egy pár még használható slicket. Telipofás vigyorral ringezgettük végig 2018-at, aztán mindenféle- esetünkben lényegtelen- okok miatt a motor eladódott. Az összeg, amennyiért elment, nevetséges volt, nagyon agyaltam rajta, hogy megvegyem-e.  Vágytam valami kicsit újabbra/könnyebbre , aztán mire kitaláltam, csak jó lesz az, már vígan húzta az új gazdi egy malaclopós futóval.  Az esélytelenek nyugalmával vadászgattam, a kínálat aljának aljáról. K folyamatosan a minél frissebb motorokra kapacitált, én vadul az osztrák piacot néztem, hátha találok valami tinédzser pályagépet, amihez jár rengeteg számomra felesleges alkatrész, amit majd jól eladok költségcsökkentés címén.  Aztán majdnem lett egy Svájcból. Ott az lett volna a szépség, hogy a csodásan felkészített pályamotor mellé kaptam volna egy motorhibás utcai ugyanolyat. Amiből itthon szépen kitermeltem volna a komplett vételárat. Abból sajnos nem lett semmi, inkorrektség arrafele is lakozik a népekben, ezúton is köszönöm a próbálkozást a kinti intézőmnek.

Közben ment a vívódás: Vegyek egy dedikált, kész pályagépet, aminek csak húzni kell?? Vagy építsek én? Az összes elérhető irodalom az előző irányába terelt. Amit te csinálsz, az mindenképp sokkal drágább lesz, mint egy kész. Munkát nem számolva. Aztán elkezdtem gondolkozni. Oké, megadom, olcsóbb, egyszerűbb. De mióta lehet pályagép? Mennyi van még neki hátra? Milyen tákolások várhatóak rajta?  Té motorján például olyan szintű elektronikai tákolások voltak, hogy Csíkszem kománk, az amperek felkent vadásza is csak a feje tetejét fényesítette a tenyerével, mikor meglátta.

Még lett pár lukra futásom Ausztriában, de közben körvonalazódott valami a fejemben.

Az utolsó kakucsi napon kint volt Chrobák Jani meg számos kis Padavanja. Esett az eső, miközben várakoztunk a száradásra, beszélgetni kezdtünk az egyik apukával, akiről kiderült, MZ-vel versenyez, meg R3-ban. MZ-vel első 3-ban van évek óta. Kérdezgettem az időkről, és meglepően hallottam, hogy az általam ismert pályákon bőven tudja az R3-mal az „űridő” kategóriát. De az MZ-t sem tudnám befogni. Felidéztem a köröket K motorján, vagy a CBR-en és nem nagyon láttam, hogy tudnék- illetve mernék- valaha is annál 10 (igen, tíz) másodperccel hamarabb körbeérni bármivel. A Hringen ez inkább 20 másodperc. A saját utcaimmal évek óta nem gyorsultam semmit, ellenben már tövig kopott a lábtartó, karcos volt a sztender, a kipufogó vége is kezdett, éreztem, hamarosan közösen megmerülünk a sóderben, ha így folytatom.  Szóval beindult a hangya, elég lenne valami egész kicsi, könnyű, kezes valami. Ugyanazon a pályanapon utcai sportgumikon ment előttem egy csávó gsxr125-tel, egyáltalán nem tartott fel a kanyarokban.

Aztán lassan tél lett, hó esett és jöttek az ünnepek. J

Folyamatosan csilingelt a Willhaben Suchagent, néztem  a facebookos pályamotor csoportot, használtautót, képes motort. Az itthoni, felkészített pályamotorok normál áron hónapok alatt sem keltek el. A kintiek közül a jó vételek  1-3 napot töltöttek a neten. Közben rongyosra olvastam az angol és a német oldalakat, miből lehet jót építeni, mi az amire nem is gondolnál, mi a top 10 gazdaságos pályagép alap. Röviden a lista alsó fele: SV650, „steely” CBR600,  CB500,  Gsxr600, R6. SV-t már 1000 euro körül lehet találni, Sradot is, CBR-t alatta is. A CB500 szimpi, de drágábbak a PC25 CBR-nél. Az egyik angol topikban jött a legnagyobb megvilágosodás. Szabad fordításban, az ember annyit írt: A pályamotor lényege, hogy nem félted. Ha bevágódtok a murvába, csak megvonod a vállad. Nincs benne túl sok pénzed, nem csilli-villi. Ha félted, mindig lassú leszel.

 Azt még a saját, meglehetősen szerény tapasztalatomból hozzátettem: Kell rá rendes fék, feszesebb futómű, tisztességes, az utcainál jóval nagyobb aljmagasság, meg normális sport/versenygumi. És akkor egyszer csak a Willhaben irányából fénysugár törte át a szürke égboltot: ott figyelt egy gyönyörű egy CB500-at. Nem volt egy darab papírja sem, de makulátlan gyári állapotban volt, 300 eurot kértek érte. Beugrott az előzőleg nézett oldal, ahol ez volt az egyik tuti filléres tipp. Fel az ebayre, komplett átépítő kitek, idomok, magasított lábtartók….hohóóó, csak zúgtak a fogaskerekek az agyamban, mint a pittinges váltó a banditokban . Kicsit utánanéztem, a briteknek Thundersport néven külön bajnoksága van a típusra. Ha a hülye angoloknak jó, akkor nekem pláne!!  Ez elég páva, nem?

Ekkor beszippantott a Youtube pár órára, megnéztem pár onboard felvételt,versenyeket, építéseket, és tudtam, ez lesz az. Importáltam már több ilyen gépet, emlékeztem, milyen lelkesen húz, az archaikus futóműve ellenére milyen szépen csillapít, jó rajta az üléshelyzet, könnyű rá gumit szerezni, és ha mindent ledobálok róla, kb 140-150 kiló lesz.  Lélekben elkezdtem levetkőztetni az osztrák CB-t, ha mindent eladok róla, kb 0-ban leszek, és lehet kezdeni szépen építkezni.

Szinte láttam magam:

  Emeltem a telefont, túrtam elő a hirdetést…öööö….Verkauft, állt az ár helyén.

Ekkor eldöntöttem, én márpedig ezt az utat megpróbálom. Szűrögettem a CB-ket, nem volt kapás. Ez ment hetekig. Külföldit akartam venni, hogy az átírással, kivonással se kelljen vacakolni. Aztán valami egészen mást keresve a jófogáson beakadt valami. Ott volt egy fekete CB, 200-ért, egész gyárias állapotban. Hm hm, drága, de még mindig a legolcsóbb messze. Aztán olvasom a hirdetést, amiben ez állt: A kéknek nincs papírja, az 120 ezer. Hohohóóóó, milyen kék?? Görgettem a képeket és ott volt. Lámpa törve, műszerfal félben. Hátulja egyben. Fel a telefont, kedélyesen elbeszélgettünk. Kiderült, a srác alapvetően bont, de most pl 3 CB-ből gyárt egyet.  A jelöltemről már lekerült a bukócső, meg a sztender, az eleje kicsit kajla, de indul szépen, nem füstöl, nem zörög. Így „as seen” állapotban egy százasért vihető, adásvételit kapok vele. Tenyérbe csaptunk a hanghullámokon át, majd ahogy elolvadt a hó jelentős része, mentem a motorért. Helyben beindítottuk, olyan szépen, Hondásan járt, nem füstölt. Észleltem pár apró hiányt, aztán felkötöztem a motorszállítómra, és megindultunk 80-nal az M7-en haza. Aki ezt az idióta sebességkorlátot kitalálta…

 Otthon szépen biztonságba helyeztem, és csendben örömködtem magamban. Kicsit tologattam, helyezgettem, tervezgettem. Másnap nekiálltam. Volt minek. De ez a következő bejegyzés sztorija.