Hadd magyarázzam meg a címet a nem motorokkal kelő-fekvő olvasóknak. A Honda egyik meghatározó, '92-től mai napig gyártott literes superbike-ja a Fireblade. 4 hengeres, ezres (régen "csak" 900 volt) . Az én kis pincebogaram meg pont a fele, 2 hengeres, ötszázas. Tibi haveromnak épp ecseteltem, milyen újabb tuningokat hajtok végre a motoron, mikor találóan annyit mondott: Ez nem tűzpenge, ez egy Tűzbicska. :)  

Ott hagytam abba, hogy bekéredzkedtem az egyesült királyság CB500 racing netes közösségébe. Jó dolog nyelvet beszélni, erre bátorítanék is mindenkit, aki küzd ilyesmivel, mert nagyon érdekes dolog kitekinteni más helyekre. Amit az angoloknál tapasztaltam, röviden: maximális segítőkészség minden irányban, az újaknak is. Nincs furkálás, hisztizés, moderáció, hiszen nincs is mit. Rendben, az egy kvázi rajongói klub, de több ilyennek vagyok a tagja, és merőben más tapasztalatokat gyűjtöttem. Újként bemutatkoztam, megdicsérték a CB-t.  Lepörgettem az elmúlt pár hét meglepően gazdag termését. Az hamar kiderült, - ahogy pl a TY250 triálos csoportban is- hogy elég sok verseny/pálya/már gyártásból kifuttatott alkatrészt gyártanak a tagok. Olyan leömlő kell, ami nem ér le? Van! Balos dobbal kéred,vagy jobbossal?  Verseny kábelköteg? Josh csinálja. Áttört CNC-zett lánckerékfedél, emelőszemes adapter? Válassz színt!  Felhajlós fékkar, verseny ülés, anyagában színezett idomszett? Versenylábtartó? Utcai kiosztású kellene vagy versenyzős-tipegős? Szerencsére ezek már mind megvoltak. Jó hogy csak későn találtam rájuk, így gondolkozva meg hulladékból megoldottam azt, amit amúgy simán megvettem volna :D  De hát, ha már karantén van...egyszerűen muszáj volt  most csak egy egész kicsit pánikvásárolni :D  Megkérdeztem a kisegyház tagjait, hol lehetne combosabb rugókat szerezni hátra, megtartva a gyári csillapítókat. Tudtam, hogy komplett rugóstagként az YSS(270 euro) és a Hagon (160 font) jöhet szóba, de én annyiért motor szoktam venni. Elirányítottak Robhoz, mondván neki van, FB kivitelben is. Bátortalan kérdésemre kiderült, hogy Fat Bastard-ot jelent :)   Rob aztán gyorsan kijózanított, hogy a gyári rugóstaghoz ember nem csinál erős rugót, neki Hagonjai vannak, súlyra tudja szabni, 160font. Közben olvastam visszafele, egyik ember szerint a Hagon a király, másik szerint az Yss, itthoni fórumtársnak egy Hagon utcán elrozsdásodott 1 év alatt, és mondta, semmi változást nem is érzett. Nézegettem a hírfolyamot, egyszer csak valaki lengővillát keresett, kommentben meg ajánlottak neki egy alig használt, újszerű yss rugóstag párt árukapcsolásként. Ő nem ugrott rá, kivártam 2 napot, aztán ráírtam Markra, h láttam a posztját, ha még aktuell, megvenném.  Kellemeset beszélgettünk, alkudoztunk egy jót, így az enyém lett egy pár YSS Race rugóstag. Még Londonban pihen egy ismerősnél, mert közben bedurvult a pandémia.  Kikérdeztem a népeket bevált fékbetétről a Nissin nyeregbe. Az SBS dual carbonra sokan esküdtek, kiemelve, hogy esőben is hibátlan. Frici tudott szerezni hamar, nem is volt drága. Hamar beépítettem, eltörölgetve szépen a nyerget. A dugattyúk még mindig vajpuhán mozognak.

Balra az SBS, mellette a Ferrodo. Hasonló keveréknek tűnik de sokkal harapósabb már hidegen is.

  Aztán Josh, az admin meghirdetett egy kisebb halom gyári alkatrészt. Volt benne két oldalsó tankborítás. Ráírtam. Azt mondta, azok már elkeltek, de van két fekete. Mondom, ok, kb fele árat mondott postával, mint amennyiért itthon adják, negyedét, mint amennyiért a németek. Pár nap múlva írt, hogy ne haragudjak már, nem találja a két feketét, de van két festett fekete. Hozzátette, ha úgy megfelel, ad mellé fájdalomdíjként egy verseny túlfolyó tartályt- pár nappal azelőtt érdeklődtem, milyeneket használnak. Micsoda úriemberek :D Ezt már ügyesen Németországba kértem, ide is ért a napokban. Így néztek ki.

A nagy matricákat lemelegítettem róla hőlégfúvóval.

Úgy döntöttem a Honda felirat mutatós, azt lemaszkoltam, a többit felcsiszoltam. A fényezésből maradt sok műanyag alapozó, meg fehér is. 

Aztán jött az ajándékbontás....tádááám

Az egyik A betű áldozattá vált, de még van otthon fehér makettfesték. :D

Rendeltem hozzájuk felfogató tappancsokat.

Felülre viszont háztáji módszerrel kivagdostam a trafótakaró gumiból. 

Ha már benne voltam a vagdalásban, a GS millió dolláros Touratech oldaltámasza sem csörög többé.

Ideje volt feltenni az új szerzeményeket. Az új emelőpadomon kifigyeltem, a gyári nagy túlfolyótartályt csak egy db M6 csavar tartja. Ez.

Fél perc alatt kint volt. Milyen király 5 perc, és kész is leszek. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek a túlfolyó tartály nem fog kijönni csak úgy magától. 20 perccel később.....

Úgy biza, csak akkor jön ki, ha kiveszed a lengővillát. A túlfolyó vezetéket pedig nem tudod visszavezetni, ha nincs lent a tank, ahhoz meg le kell fenni a farokidomot. Továbbá az akku dobboza is útban lesz fefelé, ahhoz már csak az akkut kell kivenni.

  A lengővilla és rajt a csúszka ilyen volt. Tegye fel a kezét, aki így visszatette volna.

Nekem sem maradt választásom, áldoztam gazdagon a Féktisztító Mammonnak. Hamar kiderült a lengővilla hibátlan, sehol nem rohad- angoloknál sűrűn előforduló probléma-, a láncvezető csúszka is hibátlan. A tűgörgős csapágyak kaptak jó adag zsírt, erre fele mostanában nem kell nézelődnünk. 

 Ha már hozzáfértem, elkezdtem a blokk hátulját is elpucolni. Akkor már levettem a lánckereket, csak nem hagyom így....

Újabb nagy mennyiségű féktisztót permetezés, fogkefézés után:

Aztán felköltözött az új tartály:

Ha már ilyen szépen haladtam, el kellett varrni még egy szálat. A farokidom rögzítése nem tetszett, néha recsegett, mint az öreg fák a viharban. Az angol srácok többsége is lefogatta a nyeregrésznél a zártszelvényhez. De el nem tudtam találni, mivel lehetne. Egy kérdés a fórumra, és jött a válasz:

Rivnuts, mate. 

Magyarul szegecsanya. És tényleg!!  Kötőelemekben kevésbé jártasaknak: az egy belül menetes anya, amit bele lehet húzatni egy furatba egy speciális szegecshúzóval.

 Úgyhogy kifúrtam a farokidomot, megpontoztam az ülés alatti zártszelvényt, és fúrtam.

Miután a Szögkert kifosztottam pár hete,  az imbusz csavarok végre beköltözhettek a műanyag alátétekkel a végleges helyükre.

Igen, tudom, ott lent kell majd egy kis kozmetikai "belefújás". 

Mint aki jól végezte dolgát, kezembe kaptam a nyomatékkulcsot, végigkattintgattam az összes futómű csavart, lánckerék rögzítőt, féknyereg rögzítőt. 

Nincs más dolog, mennék nagyon, Kakucs már szirénhangokkal csábít.

:) 

Lassan itt a langyos, madárfüttyös, későn sötétedős szeszélyes tavasz és hiába motoroztam szokás szerint egész télen, már nagyon viszketnek a térdkoptatóim.  Az elvonási tüneteket csak súlyosbítja, hogy a motoron történt pár apró módosítás, amit alig várok, hogy kipróbáljak.

Az elsőként elvarrandó szál nem volt más, mint a hátsó fék kérdése.  Az utolsó alkalom utolsó menetén, a depóban önállósította magát a fékdob kitámasztó, és lett egy használhatatlan fékkulcsom. Ez nem annyira olcsó cucc a Hondánál, így Németországból 20 euro-ért rendeltem egy komplett hátsó lemez-fékkulcs-pofa kombót. A lemez nagyon rusnya állapotban volt, így inkább átszereltem az egészet a régire, tokkal-.vonóval, a pofákat meg odaadtam egy klubtársnak, pontosabban elcseréltem egy üveg minőségi Cabernetre, amit ezúton is köszönök. 

A fékpedál sem tetszett igazán, túl rövid lett az elő evolúcitós változat. Nézegettem, az angolok mivel mennek a Thundersportban, így konstruáltam egy újat. Jani bátyám esztergált bele egy jó passzos betétet, hegesztettem rá egy alsó kitámasztót, most van végre egy olyan hátsó fékem, amit akár valóban használhatnék is.

A másik, ami birizgálta a fantáziám, a szelepek állapota. Így egy dologtalan estén levettem a szelepfedelet. A látvány megnyugtató volt, szép egyenletes olajfilm mindenen, semmi saras-pakurás kotvány. A hézagmérés vége már nem volt ekkora diadalmenet, gyakorlatilag az összes hézagom tűrésen kívül volt, a jó hír, hogy lefelé, vagyis eddig a blokk elkerülte a barbár kezeket

 Ennél a típusnál- is- ki kell venni a vezértengelyeket a művelethez. Csíkszem koma adott kölcsön egy Hondákhoz való feszítőpatron visszahúzó kulcsot, meg egy vadállat mágnest. Szépen kijött minden, a mágnessel feljöttek az csészék, melyek alján ott néztek a kis korongok, mint kagylóban az igazgyöngy. Végigmértem, számolgattam, megrendeltem a 8 korongot, 1 nap alatt megjött, innen már csak össze kellett szerelni. Ahogy a szerelési könyvek mondják: Az összerakás menete megegyezik a szétszedéssel, csak fordított sorrendben. A kontrollmérés szép "alsószéle-közepe" értékeket hozott.  Közben azért egyediesítettem egy egész kicsit, a szelepfedélen pár helyen kezdett lekopni a gyári hullaszürke festék, így kapott néhány réteg selyemfényű feketét a készletből, ami még a GS bukócső festéséből megmaradt

. Az így elkészült „Blacktop” motor most már legalább fél lóerővel erősebb, már csak a látvány miatt is. :)

Aztán összerelés közben elejtettem egy alátétet. Elég ritkán csinálok ilyet, ebből most 1 óra anyázás lett, aminek a felénél így nézett ki a motor:

 A szökevény a veretes szóhasználatnak váltig ellenállva rejtőzködött tovább, én pedig már majdnem kezdtem rendkívül ideges lenni. Egyik benzingőzös szomszédom épp megérkezett, hát nem megtalálta? Szerintetek hol volt? Mélyen bent, az önindító alatt, de csak egyetlen szögből látszott. A karbisor ment vissza helyére- kell rendelnem bele egy Pilot csavart, mert a jobbos teljesen szét van barmolva. 

A következő menet volt az olajcsere, vízcserével együtt. Motul ment bele mindkettőből. Ha jól számoltam, 500 km körül került bele a motorba a pályanapok alatt, de mivel előtte állt egy ki tudja, milyen hosszú intervallumot töltött a csűrben, gondoltam egy frissítés nem árthat. A tavalyi olajnak normális, sötét színe volt, a szintén egy éves hűtővíz pedig megnyugtatóan tisztán tört a felszínre. A Motocool most marad is benne huzamosabb időre. Terveztem egy kis méretű tágulási tartály felrakását, de még nem találtam megfelelőt, egyelőre marad az eredeti. A PAIR rendszer is menni fog a szelektív hulladékba, amint találok olyan dugókat, amivel a vákkumcsövet és a légszűrőházat leblindelhetem. Mellesleg, mivel ez a rendszer ad friss levegőt a kipufogógázhoz, szerintem ezért durrog motorféken olyan Istentelenül. Más CB-k, negyed ilyen hosszú  csövekkel sem csinálják az a géppuskaropogást. Majd kiderül, rajta vagyok a témán.

A legfontosabb újítás ez volt.

A képen egy szép, polírozott, erősített, progresszív tekercselésű teleszkóprugó van, ha esetleg életlen lenne :) A telefonom autofókusza ismeretlen helyre távozott, a fotógépem meg nem olajoznám össze, ide még kell valami megoldást eszközölni. A futóművet már rég meg akartam okosítani.  A poén, hogy volt itt javításon egy utcai CB. Mentem vele, és elképesztően kezesnek, fordulékonynak tűnt. Gazdája is állította, egyáltalán nem hasonlít az előző 7 (!) CB-re, ez sokkal szebben fordul.  Szerencsére csinálni kellett az elejét is, így hamar kiderült, hogy ugyanilyen prog rugó van benne. Na, ekkor megfogadtam, hogy már akkor én is szerzek. Egy tiszteletkörön már túl voltam, tavaly mindenhonnan az jött válaszul, hogy készlethiány van. A Wirth-tel jó tapasztalataim voltak, Frici koma, pedig idén be is tudta szerezni.  A 3 hét szinte elröppent miközben jöttek-mentek a különböző tavaszi szervizre áhítozó motorok.  Rákészültem rendesen a cserére. A motor elejét bármikor 5 perc alatt kiveszem, sötétben is, viszont ezekhez a rugókhoz általában a gyártó más villaolaj mennyiséget határoz meg. Ezt meg kellett tudnom, mennyi pontosan. Régebben ráírták a termék dobozára a viszkozitással együtt.  Apró érdekesség, a Wirth oldala nem éppen az ergonomikus honlapok csimborasszója, és mikor már 10 perc ment rá az ajánlott légrés keresésére eredmény nélkül, inkább írtam nekik németül.   Később visszanéztem, erősen hajtott az infóéhség, meg nem vagyok én olyan elesett, hogy ne találjam meg.  Még 10 perc, és megtaláltam. 140mm. Két nap múlva levél a Wirth-től:  160mm. LOL Újra megnéztem, elnéztek pár sort a táblázatban a támogató osztályon.   :)

Aztán este találtam egy üres órát, leoldalogtam a garázsba. A régi villaolajat olajat kiöntöttem, bár nagyon nem volt retkes, de ne ezen múljon a 0.46. :) Ha már kint voltak a villák, maszkolószalagot és újságpapír ragadtam, és megadtam a végső lökést: lefújtam selyem feketére a villacsizmákat. Gyárilag a hátsó lengővilla fekete, a csizma meg nyers alu színű, nekem nem áll össze esztétikailag. Az osztrák só egyépként is szép darabokat harapott ki a lakkból, úgyhogy valamit egyébként is tenni kellett. Amíg száradt az eleje, felnyaltam az oldalsó rajtszámokat – kicsik lettek, annyira nem jön be- meg az új nagy Lucky matricákat a tank oldalára. Ez a lenti képen még a régi, amit leöntöttem benzinnel :D  A farokidom kapott még egy magyar címert, a tank oldala pedig két csúszásgátló gumit. 

Történt még egy változás, feltettem egy műszert, meg egy fejidomot, azt csak majdnem. Ez egy kalandos részlet volt. A fejidomot az aliexpresszen találtam, mit takargassam, jól nézett ki, és megigézett az ára. A való életben annyira kicsi volt, hogy csak dekor célra lett volna jó. Így tovább adtam árában.  Viszont feltettem egy fordulatszámmérőt, hátha jószerencsém a dB killerek Mekkájába,  Hungaroringre találna vetni. Ott ugyanis szigorú mérés van adott fordulaton, amit legjobban egy fordulatszámmérővel lehet detektálni.   

Sakál lett, nem?

És pontosan beleillik a konzolja a műszerfal rögzítőfuratába. 2300-ért postával....akarhat ennél ember többet?

Aztán átjött Csíkszem, bekötni. 

És, hát.....beindítottam. Ez mindig ünnep, a legjobb hangú motorom, ami valaha volt.

Alapjárat: 3000/min  

Mennnyiiiiiii???? Ahogy húzgálom a gázt, alig-alig követi. Elmorzsoltam egy lemondó, halk "bazmeget". Majd lesz valami megoldás...Megkerestem Pétert, aki egy ritka ügyes műszerész. Azt mondta, kell lennie kapcsolónak vagy valaminek, hogy egyáltalán hány hengerről jön a négyszögjel -az mi?- meg még néhány hasonló okkult mondatot tartalmazott  még az emil. Az internetet is segítségül hívtam, érdekes módon az amazon.de is árulta ezt a terméket. A Kundenbewertung az általam valaha látottnál jóval nagyobb számú 1 csillagos értékelést tartalmazott. A legtöbben azt írták, világít, de nem megy, ez egy szar. Más azt írta, megy, de nagyon pontatlan. Pipa. Aztán volt egy 5 csillagos, aki azt írta, sajnálja, hogy mindenki hülye a bekötéséhez, az övé tök pontos, csak kicsit lusta, ezen az áron ez csúcs termék.  Töretlen optimizmusom ezen a szálon indított el. Így kerültem záros határidőn belül egy maláj fórumra, ahol a srác elmagyarázta a többieknek, hogy a műszer valamelyik kábelét nem simán a gyújtásra kell kötni, hanem direktben rá a gyújtótrafó kivezetésére, akkor pontos lesz. Mikor következő alkalommal Csíkszem erre járt, elkaptam, és forrasztópákájának ismételt működtetésére kényszerítettem. Szegény, nem volt választása, 1 perc alatt átkötötte, nekem meg egyből lett 1200-es alapjáratom, egy használható fordulatmérővel. 

Így néz most ki. Közben ráleltem a Brit CB  versenyző fórumra, ahol kifogástalan úriemberek arról informáltak, van egy társuk, aki gyárt a gyári hátsó lengéscsillapítókhoz erősített rugót. Alig várom, hogy válaszoljon :D

A pályaszezonnak lassan, de biztosan vége van idénre.

Mielőtt a blogot benőné a moha, úgy döntöttem, megírom a Banditunk sztoriját. Sőt, akkor már az utódjáért is.Mindenki készüljön fel, gusztustalan grafomán ömlengés következik.

A Banditot újan vettük az én kis Párommal.

Előtte volt gyönyörűséges Zephyr 750, ami gyakorlatilag minden hónapban meglepett valami váratlan költenivalóval. Ezzel együtt sosem hagyott ott, elvitt Rómába is, a nászutunkra. Amikor 2005 nyarán betoppantam egy SV1000 tesztvezetésre, akkor nyomtak a kezembe egy akciós szórólapot, innen nem sok kellett, és megvettük a zsír új, csupasz, ezüst Banditot. Egyből került rá dobozrendszer, meg markolatfűtés.

Hihetetlen menőnek éreztem magunkat, elvégre volt végre olyan túramotorunk, amire nem pókozni kell a málhát, csak szépen bezárom a dobozba, és kész. A Bandit rendkívül sokoldalúnak bizonyult nálunk. A környező országokban Ukrajna kivételével mindenhol járt, a Szlovák másod-harmadrendű szerpentinekről saját maga is hazatalált, Ausztriában is koptattuk jó sokat a gumit a legtöbb „pipálandó” látványúton, meg sok olyanon, amit a googlemaps csak harmadik zoomolásra mutat meg egyáltalán.

Sosem gondoltam, hogy nekem ezen kívül kell más motor.  Gondolkodás nélkül szervizeltem minden részét, excelben vezettem, mit mikor cseréltem. Ha bármi elkopott, -fék, gumi, futómű- többnyire sikerült valami sokkal jobbat beleraknom, mint a gyári szerelés. Így az évek alatt lett benne, szinter betét, sport gumi, magasabb és szélesebb kormány, valamint progresszív villarugók, fém fékcsövek.  Mivel szervizeltem mellette pár másik Banditot párhuzamosan, amik közül pár még gyári volt, átülve zongorázni lehetett a különbséget.

Az enyémet nem kellett már folyamatosan lenyomni a kanyarban, magától íven maradt. Egy gondolatra befordult, nem kellett nekikészülni. És két ujjas fékezésre nem az volt az érzésed, hogy lassul ez, csak kár, hogy mögéd van kötve egy lakókocsi.  Imádtam az erejét, ahogy megindult alapjárattól. Gyakorlatilag utolsó fokozatban elvitorlázhattál egész nap, az előzésnek nagyon húzósnak kellett lennie, hogy egyáltalán vissza kelljen kapcsolni. A szélvédelem teljes hiánya egyáltalán nem zavart.  Szinte bármilyen plexis motorral mentem, mindig kellemetlen volt számomra az a nagyon hangos bubogás, meg ahogy a leváló örvények rázták a fejem. Meg nem akartam én gyorsan menni, én nagyokat akartam gyorsulni, meg fordulni. És azt bizony nagyon tudta.  Ha meg túráztunk általában másodrendű utakra, meg kanyargósokra terveztem, mondván majd odaérünk, legalább látunk valamit menet közben is.  Aztán jöttek a gyerkőcök, egyre kevesebbet használtuk, én meg meguntam, hogy az élvezetes utakhoz kell 1,5-2 óra tökunalom a főutakon. A közeli szép helyeken meg annyira minősíthetetlen volt a burkolat, hogy oda nem is mentem egyáltalán. Jópár év eltelt így, gyerekek alvásidejében egy  (öt) kör Lepence, egy egy fél délutáni Nógrád. Aztán jött egy lehetőség, rákaptam a triálra. Mellette meg elkezdtem pályára járni, akkor már legyen legalább a kanyargás minőségi.  

Mondjuk úgy, hogy ott azért elég hamar megleltem a határait. A lábtartók szépen elkoptak, kezdett leérni a sztender, a kipufogó. Néh asz szívesen nézem vissza a videókat. Ilyen motorral gixer 750-et kerülni, az „milyemmá”? :D  Akkor volt egy próbálkozásom, hogy leveszem a szendert, magas lábtartót teszek fel, meg egy karcsú sportdobot. A sztendert hál Istennek nem vettem le, mert időben kiderült, hogy ez így is kevés. Meg a magas kínai lábtartóban nem volt visszahúzó rugó. Akkor most képzeljük el, hogy 230-ról 80-ra fékezve lelépek a  balosról hogy visszaváltsak, és mire visszatenném a lábam, felfújta a szél, én meg kotrok a levegőben kétségbeesetten :DDD  Dave koma odaadta a Gixert egy fél napra, aztán Tibi is az R6-ot, és akkor fogant meg végleg,  a „kell egy pályamotor” gondolat. A Bandival még mászkáltunk párat a Tátrába, Dolomitokba, a kezdett újra szabad időnk lenni. Boldogan nézegettük a térképen, mennyi fele jártunk már. És hát kijött, hogy az új célpontok legalább 400 km-re vannak. Meg még arrébb. Alapból nem lenne bajom azzal, ha akár 800km-t kéne menni egy nap.  Csak a Bandival ez két személlyel nem ment. Hiába volt a futómű módosítás, úthibákon baromi nagyokat ütött vissza teljes terhelésen. Plusz én ugyan szólóban tudtam vele egész nap  120-szal menni (max), de ketten ez inkább 110 volt, és akkor is, egy 600km-es nap végén úgy estünk le róla, pedig sportos fazonok fagyunk. Bennem már megfogalmazódott pár évvel korábban is, hogy márpedig kellene valami, amivel lehet egész nap 140-160-nal pirítani a pályán, amiről aztán emberként szállunk le. Párom hallani sem akart róla, mondván ez új kora óta a miénk, minek adnánk el, jó ez, ismerem minden csavarját.  Galád módon kölcsönkértem egy Varaderot, mindenféle erőlködés, zsibbadás nélkül karikáztunk vele 2.5 órát. Ez a Bandittal elképzelhetetlen volt.  Aztán elkunyiztam egy 1200 GS adv-t a hex szériából. Ez Páromnak ugyanolyan kellemes volt, mint a vara, nekem meg kb 100szor jobb. Ezzel lehetett motorozni is, nem csak úgy tovaterjedni (Vara tulajok gyűlöletleveleit a szokásos mailra kérem :D) . Menni nem nagyon ment, de azért nem volt gond az előzgetés. És amilyen csodálatos harmóniában tudta a 140-160-at autópályán…simán beszélgettünk a sisakban. Sok BMW-vel mentem az évek során, egyre több havernak lett valamilyen boxere. Hiába húzott egyre erősebben a propelleres örvény, én azért ellenálltam keményen.

A futómű, fék, ergonómia előtt mindig meghajoltam, viszont az összes rázta a fejem. Ami még jobban idegesített rajtuk, a vibráció. Rezegtették a kormányt, lábtartót, ülést. El nem tudtam képzelni, ilyenekkel hogy lehet messze menni.  Ez a piros ADV kivétel volt. Annyira, hogy menet közben meg is beszéltük, akkor tényleg nincs értelme tartogatni a Banditot. Még van valamennyi ára, menjen el, aztán veszünk valamit. Ekkor még azért én is abban voltam, hogy akkor legyen egy injektoros vara. Az megbízható, olcsó az alkatrész, könnyen megjavítom.  Mikor visszaadtam a bimmert, a haver megemlítette, hogy igazából egy normális ajánlat fejében nyugodtan enyém lehet a motor. Mint kiderült, elég komoly összeg húzódott az általam elképzelt plafon, és az általa elképzelt minimál ár között.  A miénket  elkezdtem árulni, mikor Csíkszem koma, a Vara kisegyház egyik főpapja beállított egy 1150-GS-sel, amit egy német nyugdíjas bácsitól vett.  Annyi extrával, amennyit csak értelmes ember kívánhat. Felültem rá, mentem egy kört, és kész voltam. Ment, vadállat hangja volt, ez sem vibrált sehol….mondtam, ha megválna tőle, azonnal átveszem. Közben hónapok teltek el, hatékonyan árazgattam lefele, mert egyszer csak  a Bandi elment. Egy végtelenül szimpatikus fiatal srác vette meg, úgyhogy a Bandika idős korára vidékre költözött.  A Rába Steiger színű  GS-t meg azonmód  elkértem egy  kölcsön kanyarra.

Elindultunk, 500-m után hallom a sisakban: Na, ez sem a mi motorunk, csúszik a nyereg, alacsony a doboz, jobb volt a Vara.  2 kilométer után nyakunkba kaptunk egy olyan nyári záport…be a 2/a hídja alá, elállt, Párom nem annyira ázott el farmerban, menjünk tovább. Beálltam kényelmesen egy tempóra, dumálgatunk, nézelődünk, „Jézusom, ezen ilyen a 120????”. Próbálgattuk, a 140 is olyan, csak kicsit hangosabb. A motorban ugyan nem teng túl az erő, de ezt nem is vártam. Az első gazdi hosszú 6-tal kérte, így az igazi overdrive, 2500-öt forog 100-nál. Szóval hazaúton már azt morzsolgattuk, hogy lehetne magasabb az oldalsó kapaszkodó, meg a hátsó doboz, valamint a nyeregnek magasabbnak és puhábbnak kéne lennie. Mondtam, ezeket megoldom simán, úgy is lett. Ami még a fülemben csengett a hazaúton, az az volt, ami Andris koma egy a fórumon elejtett aranymondása volt pár héttel azelőtt. Miszerint egy motornak nehogy már az legyen az értékmérője, hogy mennyit nem romlik el. Hanem inkább az, hogy mennyit mosolyogsz rajta.  Úgyhogy hazamentünk, visszaadtuk, megalkudtunk, és pár nappal később a miénk volt.

Kapott még két kiegészítő lámpát, meg egy USB töltőt, egy garnitúra Pirelli Scorpion Trail2-vel. Azóta érdekes módon ezzel a öreg tehénkével mentünk annyit, amennyit nagyon nem szoktunk. Igaz, valamiért vonzza az esőt, de ha elég gyorsan megyünk, nem ázunk szét. Most a télen kap egy erősebb TMK-t, jövőre nagy tervek vannak.

És akkor, hogy milyen: Zseniális. Ahogy Csikós koma írja a könyvében: nekem erre volt ráírva a nevem. Beállítottam az előfeszítést elöl-hátul, a csillapítás teljesen ki van tekerve.Ha jön valaki velem, csak egy pár tekerés a hátulján a kézikerékkel, és kész.

Úthullámokat, gyökérbenövéseket, csatornafedeleket szinte észre sem veszem. Karnyarközépen ledöntve kátyút fogok? Hallom, de nem érzem. A fék fenomenális, egy ujjal motorátugrós, az ABS hasznos, ügyes.  A motorja nagyon tetszik. Az alsóbb fokozatokban simán felválthatok 2500-nél városban, nagyon kell figyelni, mert a szél már nem támaszt meg, a halk kipufogó és hosszú fokozatok miatt az első hónapban szerintem folyamatosan gyorshajtottam vele. Ha előzni kell, kéri a visszaváltást, teszi amit kell, de itt nincs az a csillagkapuzás, amit a Bandit művelt. Az ADV plexi kis toldóval a Touratech homokozólapát kézvédőkkel hatékonyan fújja arrébb a szél kellemetlen részét. A lábnál is van némi utólagos védelem, mély pocsolyákba hajtva sem ázik szét a csizmám. Ja, az offroad, ezt majdnem kihagytam.  Nagy tehén testével meglepő ruganyossággal mozog lájtos terepen, abszolút izzadásmentesen lehet vele kátyús-murváns utakon menni.

A kormány pont jó széles, a markolatfűtés pont elég erős. Városban is kiválóan mozog, gyakorlatilag 1 sávon megfordul, könnyen fel-leugratok a járdákra. Egyszóval imádjuk. Kaptam hozzá szervizkönyvet, meg letöltöttem mellé a 300 oldalas gyárit. Úgyhogy lassan szétszedem. Mert csak akkor lesz igazán a miénk.

Rég nem volt poszt, elsősorban azért, mert a motoron semmi fejlesztés nem volt, csak móka, meg kacagás. Túl vagyunk 3 kakucsi napon volt közte sok érdekes pillanat.

Először is hadd büszkélkedjek:  rendszeresen odajönnek a pályán,hogy ez milyen motor, hol versenyzek (LOL), ú, de szép, stb, ezek kimondottan jól tudnak esni, innen is köszi.

Első nap úgy kezdődött, hogy elmentünk egy kollégával, aki már rég nem motorozott, meg egy haversráccal, aki frissen vett motort kimondottan pályázni. Mi kollégával felesben nyomtunk a CB-vel, mondván úgyis elég hosszú egy délután. Szokásos melegítős tévelygésem után kezdtem finoman gyorsulgatni, de éreztem, még mindig bennem van a para az esés miatt, hogy hátha elereszt a gumi. Mondjuk a múltkor sem az eresztett el, de a para az para.  A Race Chrono egykedvűen dobálgatta az 52-es időket, éreztem, hogy jobbra nagyon béna vagyok, balra hagyján. Az sem segített, hogy sokan voltak sokkal gyorsabbak, én mindig akkor tudok dolgokra rájönni, mikor egy kicsit gyorsabbakkal vagyok. :)  Kolléga első körben azt mondta, érdekes dolog ez, de szerinte ez nem az Ő területe. Ezt a képet a második menetben csináltam róla, szerintem jobban fényképezek, mint motorozok. :)

Aztán ahogy kopott el a délután, nézegettem, hogy milyen szépen ordít alatta a Honda,meg röfög a féktávokon és milyen szépen nyúlik el másoktól. Nap végére sikerült neki egy jobb időt menni, mint amit én valaha mentem. Ja, mindezt „motoros rendőr” stílusban, motorral együtt dőlve, semennyire nem lelógva. Mondanom sem kell, egész visszaúton azt számolgatta, mennyiből lehet összehozni egy ilyen gépet :D

A haver is szépen csiszolódott össze a Duke-kal, volt olyan drága, odaadta egy menetre. Éreztem, óriási potenciál van a gépben, szinte kirobban a kanyarból, a fékhatás már-már nem evilági, viszont kanyarodni, azt nem akart. Olyasmit vártam, hogy kicsit jobbra billentem a szemgolyóm, és már lapon is leszek, de minden kanyarba kormánnyal meg testsúllyal kellett beleerőltetni. Ennek megfelelően eléggé lakossági módon adtam elő, a másik hátráltató tényező az volt, hogy ha össze találnám csukni, ezt-azt azért el kellene adni  a flottából :D  Mondtam neki, valamit ezzel csinálni kell,  a futómű minden irányban állítható, tuti, hogy lehet ez 100-szor jobb. 

Következő napra egyedül mentem. Konkrétan szerdán találtam egy csütörtök délutánt, amikor épp semmi dolgom nem volt. Kikértem magam kicsit előbb a melóból, aztán lesz ami lesz, lementem. Az átok továbbra is kísértett. 3 éve nem tudtam olyan napot választani pályázni, amikor nincs legalább 30 fok. És nem elég a meleg, az aszfalt meg a beton okádja vissza még mellé. Ilyenkor aztán ihatsz, amennyi beléd fér, a mosdóba menés biztosan elmarad :)

Voltak jó páran, de majd mindenki jóval lassabb volt, mint én, meg is lepődtem. Jó ideig mentünk óramutató járása szerint, én azt a nyomvonalat nem különösebben szeretem, de legalább van mit megtanulni. Egy MZ-s srácra ráragadtam pár menetre, gyönyörű íveken ment, tényleg használta a teljes pályát. Iszogattam, haverkodtam a paddockban, nagyon kellemesen telt a nap. A jobb kanyarokban egyre magabiztosabb voltam. Aztán ahogy kezdtem fáradni, lementem egy hosszabb pihenőre, mondván után próbálok pár gyors kört menni. Figyeltem az Apriliásokat, milyen íveket mennek a célrarában, mert az négyféleképp is el tudom rontani J Aztán lejött mindenki én meg mentem 3 kört, úgy izomból. Összeraktam fejben az íveket, -a videó alapján messze nem elég alaposan-, úgy éreztem, kb repülök. A RC sosem látott 50.2-t mutatott, tiszta boldog voltam. Teljes elégedettséggel távoztam, tudván, hogy jönnek még itt érdekességek.

A következő alkalomra kitűztük Vilhelmina napját. Egész délelőtt 3-an voltuk, Nobby csak később ért rá. Az idő pont jó volt, nem meleg, nem hideg, bárányfelhős.  Atti időközben pöckölt a futóművén, meg vett pályagumikat, teljesen egymásra hangolódtak a Duke-kal, így remek összhangban toltuk végig, kb egy szinten, valahogy így:

Aztán megjött Nobby a veterán Husaberggel, és szépen, szerényen, mosolygósan feltörölte velünk a padlót :D

Rendes csávó volt, megdicsért,  milyen szépen megyek a pincebogárral, viszont mondta is, hogy  féktávokon még nyugodtan fejlesszek. A vicc, hogy én azt érzem, tök nagyokat fékezek, így jár, aki Suzukikon közlekedik túl sokáig, minden középszerű fék jónak tűnik hirtelen. Nekem délután programom volt, úgyhogy eljöttem hamarabb, Attit megkértem, fotózzon az utolsó menetben, próbáltam pózolgatni, de ahogy a képeket  nézem, csak az egyik idei cél teljesül. Ugyanis, lédiz end dzsentlömen, bementem  50 másodperc alá. (igazából azóta többször is, úgyhogy nem csak mérési hibahatár volt :D ) Nézzétek csak ezt itt:

A másik az volt, hogy megtanulok úgy kanyarodni, hogy leteszem a könyököm.

No, ez marad jövőre. Valószínűleg olyan sok értelme nem lesz, mert szoktam megkerülni olyan csávókat, akik könyökölnek, de lassúak.  Konzultáltam K Mentor Mesterrel, hogy innen hogyan tovább. Ugyanis lehet, nem látszik a felvételeken, ez azért rajta ülve ez az 50 körüli idő már elég gyorsnak érződik.  A RC szerint néhol 2,5 G-s oldalgyorsulásokat produkálok, érzésre simán elhiszem. Most egész jó kondiban vagyok, mellé télen majd végzek célirányos gyakorlatokat, de ha van hely, és végig megyekmintazállat , akkor nem bírom végig a 20 perces menetet, mert érzem, hogy dekoncentrált leszek, esni meg még mindig nem szeretek :). Szóval  Kurvenkönig  bátyja azt mondta, maradjak ezen a szinten, amíg szépen hozzászokom, aztán amikor már megy komfortosan, akkor irány feljebb. A képek alapján látom, aljmagasságom még bőven  van, a csizmán érzem, hogy hiába dugom ki az elejét, a szeretett irányban  soha nem ér le jobbra, pedig volna hol. Jobbra meg amúgy is bénább vagyok. A lényeg, -és az egész motorépítésnek ez volt a célja:  ezt így már nagyon élvezem.

Ami tanulság a végére, egy  ilyen motornál mindig átnézni mindent. Nekem a hátsó fék csak dísznek van, ennek ellenére letekeredett a fékkitámasztó csavarja, így amikor az utolsó menetből lejőve akartam egyet farolni az utánfutó előtt a parkolóban, lett egy art deco szobornak még épp megfelelő megcsavarodott fékkulcsom, meg egy fékpálcám, amivel lehet mondjuk cápára horgászni. Ezeket visszaegyengettem, - innen is köszi a közgazdász Apukám és a TMK-s kollégák évekig tartó lakatosmunka oktatását :D  Legközelebb majd a kipróbálom, van-e értelme a hátsó féket is bevetni, vagy tényleg kell erősebb fék előre, meg próbálok féktávon fejlődni valamit, remélem a postás a tankgripeket hozta meg, hét elején  kiderül. Hosszú, langyos őszt kivánok mindenkinek, meg sok szabadidőt :)

Pista komám felhívta a figyelmem, megemlíthetném, mennyi szarakodással jár a motort meg a cuccokat lejuttatni a pályára, meg mik azok a dolgok, amiket vinni kell. Egész jó ötletnek hangzott, úgyhogy legyen.  Részemről utánfutóval szállítok. Ezzel elvileg 80-nal szabad maximum menni, én természetesen én ezt mindig betartom. :) Egy szép nagy Fiat Scudo jobb lenne, de az nem fér le a garázsba, meg mindenhova azzal kéne mennem, és a belvárosban elég körülményes parkolni vele, plusz minek hurcoljak hónapszám egy amúgy tök felesleges csigaházat. Amit vinni szoktam: bőrruha, gerincprotektor, csizma, kesztyű sisak. Olaj, pót lábtartók, hűtőfolyadék, guminyomásmérő, pumpa, egy szerszámkészlet.. Magamnak jó sok víz. Egyrészt, évek óta hibátlanul lövöm be a 30 fok feletti napokat, másrészt ha az ember rendesen odateszi magát -és mi másért menne oda -akkor ott bizony 18 fokban is komoly izzadás lesz a vége. Benzin még van nálam mindig egy kannában, és kb ennnyi.  A szállítójármű több okból is javallott. Ha egy rendes délutánt végigmész, neadjisten egy teljes napot, a lábad alig tudod felemelni a végére. Akkor meg sokkal jobb egy autóba trikó-rövidnaci kombóban behuppanni, mint ráhajtogatni magad a motorra, és dekoncentráltan, kínok között hazavergődni. A másik, hogy néha bizony előfordul, hogy a motornak nem a gumis fele lesz alul néhány másodpercre, így nem tud saját lábán hazamenni. Ha egy ilyen sajnálatos esemény következik be,  nem kell fuvart szervezni, meg pénzt költeni, fel a futóra/buszba, és gyia.
Amit először akartam írni, az az, hogy voltam megint Kakucson.

K azt mondta, majom vagyok rajta a köszörűkövön. De vigyorgós majom!!!! :DDDD

Eseménytelenül leértünk, voltak vagy hatan már reggel. Pacsiztunk a paddockban, leccultam, fel a bőrt, neki a pályának. Operatőrömet eligazítottam a látványos pontok irányába. Óvatosba' indultam neki, a bemelegítő menetnek, a gyerkőc meg is kérdezte, baj van-e a motorral, mert magamhoz képest látványosan lassú vagyok. Mondtam, hogy nyugodjon szépen meg, lesz ez jobb. Lett is, szépen felvettem a ritmust, jó páran kikerültek, de volt akit én is. :) Aztán szünet lett, jött egy gokartos csajszi, nagyon szépet ment, jó íveken, hozzám képest űrtempóval( -10 sec) . Közben a faterjával beszélgettem, mondta, annak a kanyar olyan, mint az egyenes:)  jött még két menet, minden körben egyre jobban éreztem magam. Aztán már rohadt meleg lett, gyermek is végzett az akcióképeivel, meg beígértem neki délutánra programot. A motor szokás szerint hibátlanul viselkedett, olaj, víz nem hiányzik belőle, a következő nap után kap egy olajcserét. Egyre inkább azt látom,

zisz iz a ö bigining of bjútiful frendsip.

Azt hittétek pályázós video jön?

  Nem nem, ez az a motor, ami a folyamatos fejlesztések miatt sosem készül el.  Történt ugyanis, hogy épp késznek nyilvánítottam a kis műszert. Húztam be az alsó idomrögzítőhöz egy új szegecsanyát, -másodikra sikerült- hosszas vizsgálás után megleltem, mi a fene rezeg az elejében. Pótoltam egy darab hiányzó M6X25-ös hatlapfejűt. Hirtelen nem is tudtam, mihez fogjak, minden okés nem? Gyermeki örömmel markolásztam az új kormányt, meg a másfél centis úton járó féket. Helyezkedtem a nyeregben,  számlálgattam, mikor juthatok ki egy kicsit száguldozni, amikor eszembe jutott, hogy így nem is mentem még vele, mióta fent az új kormány.  Ezen ne múljon, nagy a placc, nem közút, előre vitézek. Szokás szerint fél fordulatra beindul, a hangár gyönyörűen visszhangozta a dob telt moraját. Felpattantam, be egyesbe. Mászkálok fel le, hát mit látok? Ennek ferde az eleje!!!! Itt kicsit depis lettem, de hát nem akkora dolog ez...kifűztem jó 10 perc alatt, elvágtattam az egyengető mesterhez. Kiderült, 1 villa ferde csak , meg  a híd. Dumálgattunk, kiderült, a veteránversenyzők jó részének Ő csinálja a villáját. Úgyhogy kaptam is izibe egy 12.5mm-s távtartót a rugóim fölé, hát, frankón feszesnek tűnik  :)  Másnapra kész volt az egész, én visszatettem, most csak a nyakcsapágy kottyan, ezt a hét folyamán még orvoslom. Mostmár tényleg motorozni kéne.

Addig gyönyörködjünk K barátom szép fehér motorkájában.

Mondjuk, ha ilyenem lenne, én jobban bedönteném :DDD

Rajtam volt a harctéri idegesség, hogy mihamarabb újra kint legyek, így bevittem a melóhelyre a motort, ott munka utáni  szabadidőmben büntetlenül hegeszthetek/köszörülhetek. A kipufogó slankabbá tétele volt a cél, leszereltem a dobot, az összekötőcsövet meg nemes egyszerűséggel elvágtam 3 darabba.  Ezeket addig forgattam, köszörültem, vagdostam, mìg összeállt belőlük a kívánt ív. Elkezdtem összevarrni, de hiába szereztem megfelelő pálcát, meg profi kis inverteres hegesztőt, néhol még 60 Amperrel is égette az anyagot. Ha még eltöltöttem volna pár órát, és tökéletesen illeszkedőre csiszolom az illeszkedési felületeket, akkor sikerült volna valószínűleg. Így viszont összepontoztam, a hegesztő haverom meg szépen összedolgozta AVI-val.

Lefestettem a bevált hőálló Prisma Colorral, felpróbáltam, tetszik, lájk :) Ha már ott voltam, gondoltam kiütöm a palástból azt az árkot, amit a rugóstag nyomott bele. Lefúrtam a popszegecseket, némi ösztökélésre kijött a hátsó kúp. Szép egészségesnel tünő hangtompító anyag jutott így lélegzethez, fára tettem a palástot, és egy laposvassal kiegyengettem a horpadást belülről. Mélyebben elmerülve a hangtompító anyagban, észrevettem, a közepe azért szépen ki van égve, de ezt most nem kezdtem el tömködni, a hangerejével nincs bajom

. Eper koma átjött egyik este, levettem a felnijeiről a gumikat, ő meg adott kölcsön egy rendss popszegecshúzót. Összeszegecseltem a dobot, feltettem az összekötőcsőre és felfűztem. Azon még gondolkozom, tegyek-e fel erősebb dobrögzítőt. 
Ezzel megvoltam, valamit kellettt lezdeni a kormánnyal. A jobb oldalán lesrégeltem belőle az aszfalton, a markolat is elszakadt, az ment a kukába. Emlékeztem, Csíkszem barátom ajánlgatott használt markolatot, hát persze, hogy megvolt még neki. 
Nekem viszont a fék nem tetszett, lötyögött a kar, gondoltam veszek egy újat, ez már valószínűleg görbe is. Meg szerzek valami bilianyagból kormányvéget, ha ismét sóder fürdőzünk, ne kelljen kormányt vagdalni. Frici hamar szállított szép piros végeket meg egy új fékkart. Ami -ahogy székely ismerőseim mondják- nem talált rá. De úgy nagyon nem. Nem adtam fel, FB-n kérdezgettem a csoportban is, úgy tűnik ezekhez kétféle fék van, de minden katalógus csal egyet ismer. Régi jelmondatom, a guglin csak az nem talál választ, aki rosszul kérdez ;) Esetemben a válasz a Motoroázis nevű műintézmény volt.
Tengernyi kar raktáron, készségesek voltak a srácok, kb 20 percig túrták a papír katalógust,  3 kart is hoztak, ami stimmelt, egy az SLR 650 nevű félszerzeté, a másik nem tudom, mire való, a győztes pedig egy állítható Moto Guzzi kar lett. Feltettem, majd elégedetten üdvözöltem magam az egyujjas fékezés békés univerzumában. Nézegettem, nézegettem, aztán úgy gondoltam, hátrébb húzom én ezt a kormányt. Va fanculo???? Ahogy csavarom hátra, látom, egész más ívet ír le a két kormányvég. Ja, hogy én görbe kormánnyal mentem PB-t Kakucson? Csak van valami abban a Rossis pólóban :))))) 

OK, a kormány megy vissza kolbászt szárítani. Hamar eszembe jutott eper, akinek odaadtam egy lapos Pazzazt vagy 3 éve a soha el nem készülő cafe racer projektjéhez, hogy próbálja rá, ha jó Kifizeti, ha nem, visszaadja. Mondta, nem adja, jó lesz neki, de hozna egy karbisort kitisztítani. 
Eszembe jutott a FB csoportban árultak egy kormányt, az csodával határos módon másnapra itt is volt. Igaz, ezüst, de legalább valami csillog rajta. 

Gondoltam, azért még folytatom a tmk-t, tettem bele friss hütőfolyadékot, bár ami kijött, az sem volt az a klasszikus, magyar használt motoros rozsdás-koszos trutyi.

Még van egy megoldandó dolog, zörög a gyújtótrafók konzolja, de egyszerűen nem látom, mihez ér hozzá, viszont halálra idegesít. 
Közben megjöttek a blokkvédők Angliából, ezekből fogok egy ismerőssel gyártatni egy adagot. Ha hazaviszem, a szelephézagokat fogom még átnézni, meg hogy hol áll a vezérműlánc feszítő.

Aztán jó idő legyen, egészség, meg szabadidő. A többit megveszem :) 

BTW, alig használt első tulajos Bandit 1200-t valaki?

és elég könnyűnek találtattunk.

A tömeg olajjal, hűtővízzel és kb 15 liter benzinnel együtt értendő.

Még vannak ötleteim, de nagyon nem fogok ráfeszülni. Az osztrák speckós plusz légszűrő kört lehetne még leszedni, meg majd egyszer most már tényleg leveszem a ventilátort is :D De önindító, oldaltámasz az marad. Akku is. 

Ez pedig legyen egy kis segítség azoknak, akik épp pályamotor vásárlásán tépelődnek.

Nem gondoltam volna, de a olyan kedvező lett a csillagászati együttállás, hogy a május 1. délután kint talált a Kakucs ringen. Operatőröm és első számú szurkolóm- a nagyobbik fiam- otthon maradt egyéb okokból, így értelmes „akcióképet” nem tudok mutatni. Igazából csak egy kis fékezett habzású ismerkedésre készültem. Már kiérkezéskor láttam, hogy rengetegen vannak. Voltak gyakorló versenyzők, jó sokan utcai gépekkel, páran pályagéppel. Mire harckész állapotba kerültem, pont egymást érték a népek, így komótosan odasétáltam nézegetni a sorstársakat. Aztán pár kör után ritkult a nép, én meg elkezdtem az első köreim. Gondoltam, hogy könnyed lesz a gép, arra nem, hogy ennyire. Gyakorlatilag erő nélkül lehet jobbra- balra csapkodni, viszont próbáltam ésszel menni, a zsír új első gumi miatt. Azt mondjuk áttöröltem pár soron féktisztítós ronggyal, de jobb a békesség. Pár kör alatt meleg lett a fék is, nagyon vicces féktávokat vettem vele. Körülbelül megvolt, hol szoktam fékezni, most ugyanott fékezve majdnem megálltam :DDDDD A kipuffban valószínűleg egy gramm tömés nincs már, mivel olyan géppuskaropogást rendezett minden féktávon, hogy az már majdnem sok volt nekem is. Ami nem tetszett, hogy nem tudok rendesen megkapaszkodni térddel a tankban féktávon, ide majd kell egy olyan zselés tankpad szerűség. K mondta, ne vegyek kínait, mert az lemállik, szerintem hallgatok rá.

Első menetből lementem, szuszogtam, iszogattam, paddockban sétálgattam, közben odajöttek, hogy milyen osztályban versenyzek –LOL- vele. Egyszóval madarat lehetett volna fogatni velem, éreztem, sok örömteli kör vár ránk még, azt kaptam, amit vártam tőle.

Második felmenetben már irányfordítás volt,  óramutató járás szerint mentünk, én ezt speciel nem annyira szeretem. Sikerült jó sokunknak felmenni, páran hasonló tempót mentünk, kezdett magával ragadni a flow, tettem balra, jobbra, próbáltam egyre mélyebbeket dönteni, felsőtestet értelmesen használni,később fékezni, hamarabb kigyorsítani. A kisangyal ugyan ott huzigálta a vészcsengőt, hogy ez a motor akkor is nagyon új, kisebb lépésekben kéne haladni, de elragadott a hév. A gumik szépen tapadtak, mentem egy szép íveket húzó Monster után, aztán a hátsó egyenes utáni hosszú jobbosban hallottam egy kis fémes hangot, amivel egy időben már kint is voltunk a porban. Néztem hülyén, hogy ez meg mi volt, aztán felállítottam, pöccre beindult, és kikullogtam a parkolóba. Meglepődve láttam, a motoron alig van sérülés, a kormány végéből hiányzik fél centi, a lábtartóból egy, a kémény dobja meghorpadt, az összekötő cső meg karcos. Báááásssz, tuti hogy az emelte ki a motort…..Odajöttek páran, hogy mi történt, kicsit dumáltunk, aztán átnézem mindent, és visszamentem. Figyeltem, kicsit lógattam a csizmám, így időben megéreztem a koptatón, mielőtt bármi leérne. Eleinte zabszemmel a hátsómban körözgettem, aztán óvatosan felbátorodva kezdtem  lassan –magamhoz képest-felgyorsulni, szigorúan betartva a frissen meghatározott „egy gombóc, egy nyelés” szabályt.  Aztán lejöttem, nézegettem a gumit, hátul szépen kidöntve, finom meleg, szinte kenni lehetne. A következő menetre ismét fordítás volt, én meg feltettem a telefont a tokba, bekapcsoltam a Race chrono appot , kíváncsi voltam, a számomra élvezetesnek tűnő tempó milyen köridőt jelent.  Elsőre 10 körös karikából sikerült egy 53.70,  a következőre egy 52.57. Ismerkedésnek teljesen elégedett vagyok, én ennyit még soha semmivel nem mentem, még Tibi R6-jával sem. Tudom, ez még erősen a lakossági köridő, de én alapvetően azért járok, hogy jól érezzem magam, szóval az irány jónak tűnik. Már páran belejelentkeztek, hogy jönnek legközelebb, innen üzenem, hogy HISZEM HA OTT LESZNEK! :D  A jövő héten a frissen kölcsönkapott inverteres hegesztővel átszerkesztem az összekötőcsövet, rendeltünk pár szett lábtartót, meg veszek üvegszálas blokkvédőt. A kormányon igazítok egy kicsit, és várom a következő lehetőséget :D

Egy ismerős ismerősétől meg ezeket kaptam, innen is köszi :)

Még egy, láttam már a thundersport bajnokságban is, nagyon hosszú úton jár a gázkar, mivel ennek nem kell homológnak lennie, keresek rá valami „quick action” csumát, ezek a lovak valószínűleg nem fognak meglepni még eggyel lejjebb áttételezve sem.

Hétvégén Szülőknél voltunk, így loptam magamnak másfél órát az Atyai Garázsban. Itt van flex, fúró, villanyhegesztő (egy g-vel), normális pofaméretű satu, fény, vagyis minden olyasmi, ami nekem néha hiányzik. A vágyott fékpedál karton sablonját szent grálként óvva álltam neki egy csodás recycling folyamatnak. Kupec komától vettem pár dolgot, amiben volt egy szépen összehajtogatott Givi csomagtartó darabka is. Ennek pont jó helyen voltak a furatai, elég vastag,széles,hosszú volt. Így a csomagtartó fékpedálként reinkanálódott emígyen:

Utána még részesült némi köszörülésben, majd kapott egy selymes fekete bevonatot, hogy tökéletes kontrasztot biztosíthasson a pedálvég fénylő billet ezüstjével.

Aztán lett egy kis gebasz, ugyanis ezt az alkatrészt elvesztettem:

Agyon túrtam a bontós dobozom, amiben az elmúlt tizen-pár év innen onnan jövő biszbaszkái vannak, de ilyen nem volt benne. Rendelhettem gyárit, 2 nap csuszi, 450 ft. Hehe. 

Aztán befűztem, éééés, éééés, jó lett, elfér, fordul, fog.

Ideje volt készre csinálni a kipufogót is. Az összekötőt is hőálló fekete selyembe fullasztottam, a dobon Apukám megfésülte a tőcsavar meneteket, mentek rá új anyák, rugós alátéttel. A leömlő és az összekötő csatlakozásához meg csináltam egy bilincset. 

A tömítendő felületeket bepasztáztam, aztán szépen összetoltam, lehúztam mindent böcsülettel, most szépen áll a helyén. A farokidomból kellett még reszelni a rugós tagok körül, de ez is kész. A fényezésbe kicsit belejavítottam, aztán kipolíroztam belőle problémás részeket, majd felragasztottam a dekorcsíkot és a matricákat.

A másik fele a szebbik, de ezt a Mr Hyde-ot sem szégyellem :D 

Ja, közben volt történés, gondoltam, nézek egy szinkront....kiderült, hogy pisil a benzincsap. Sugó Robi másnap küldött egy jót, de jó hogy mindig jön valami... A szinkron tökéletes volt, a képet nem találom róla, mindenki képzeljen el egy Carbtun PRO-t, és két pálcát egymás mellett. :)

Elhelyeztem a CDI-t is, mert addig csak szomorúan hányódott az akksitartó bendőjében. 

Mi más jöhetett volna segítségül  a két gyári furaton túl? Hát a bajnokok kötőeleme, a Hilti szalag :D

Nem maradt más hirtelen hátra, felakasztottam a neont, állványra tettem a gépet, és lőttem. 

Ja, előtte illegáliskodtam vele egy fél órát, ezzel a rövid áttétellel nagyon élénk. A betét is kezdte szépen felnyalni magát a tárcsára, kíváncsi leszek, melegen mit mutat majd. Vasárnapra ügyesen beírtam a családi naptárba a Kakucsringet, amit a jó kis eső elmosott. Nem baj, lesz még meleg.  Ha az első pályanapon minden rendben megy, megérdemlek egy ilyet:

Szurkoljatok a Május 1-nek :)